Navigáció


RSS: összes ·




Vers: In memory

2007-09-19 20:22:21, 548 olvasás, lorina, 4 hozzászólás

Dr. Krasser Péter emlékére

TE, aki azért éltél,
Hogy mások élhessenek;
TE, aki az életedet
A gyógyításnak szentelted.
Oly hamar, hirtelen
Ragadott el
A fekete, a zsarnok halál;
Csak a fejünket kapkodjuk:
Igen: megint itt járt köztünk
a kaszás.
Nélküled már semmi sem ugyanaz,
Némán konganak a zord falak.
Nem csapódik az ajtó,
Jelezvén jöttödet;
Nem látjuk többé arcod,
Amint szélesen ránk nevet,
S mosolyod már a ködbe vesz’.
De önző az ember s elhiszi:
TE már a mennyekből
Próbálsz belénk lelket önteni.
Elhisszük: egy szebb "élet" vár RÁD
Így nem oly’ fájdalmas a hiány.


Búcsúzunk hát Tőled
Szeretett doktorunk
Feledni Téged soha- soha nem fogunk.

Megemlékezés

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: lorina
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 327
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 351

Page generated in 0.2779 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz