Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Alaktalan formák

, 655 olvasás, aranytk , 24 hozzászólás

Elmélkedés

Alaktalan formákat öltve
szálltok, s ködruhátok mögül
rejtett jelekkel paroláztok
kódkereső tekintetem felett…
Láttassátok, s ne tőlem várjátok
a szót! Segítsetek elmondani,
hogy kiálthassam: Létezik!

Az érzés, a gondolat,
most duzzadva feszít
és kitörni akar szüntelen;
s e felismerés úgy üdvözít,
mint mikor a száműzött
ki oly régóta kivetve
keringett a földeken,
s ki már önmagában is
régóta csak egy kóbor
idegen, hazájába végre
visszaérkezik.
Kinek érintésére dobban
a szív, vágyik a lélek,
melyre a test reggelente
az élni akarásba ébred,
majd az esti álmot hozó
csendben, mint nyári szellő
a bércek tövében, a langyos
éjbe hullva, lágyan elpihen.

Alaktalan formákból rajzolódott
képlékeny álmok… Csak nézem,
ahogy valósággá váltok, s lélektől
lélekig várjátok, hogy a csodát
szavakká szőjem. Hát segítsetek!

2007. szeptember 19.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: aranytk
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 191
Regisztrált: 0
Kereső robot: 30
Összes: 221

Page generated in 0.1296 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz