Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Bezárlak

, 515 olvasás, Rawelli , 14 hozzászólás

Sajgó lélek

Ülök a kisbolygómon.
Rajta mint száz golyónyom,
Ezer seb szája károg,
Hisz’ évek óta várok…

És végül megállt…
Mint ócska medált,
Kihajítottak
Az ál-halottak.

Miért vetettem
A gyáva tettem
Fölé kék eget,
Mit ő festeget…?

Miért? Hogy hamis
Pénzt vessen csakis,
Szám perselyébe?
Ez lett a vége…

Most minden halott.
Tette úgy hatott,
Mint a szélmalom,
Vándor hajnalon;

Hol magányos, vén
S ős ember-én
Szíve megszakad,
Hallva halk szavad.

Ki vagy te? Balga szirén;
Az óceán kék színén
Rám vadászó iszonyat,
Megragadva húsomat?

De már nem hallak téged.
És akárhogy is éget,
Immár minden egyremegy,
Mikor a föld megremeg.

És szívem kicsiny kövén,
Szén-rózsák gyűlnek körém,
Hol magányos éjjelen…
Megszűnik a bús jelen.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Rawelli
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 325
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 352
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.2935 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz