Egy kéz pihen az asztalon,
jégkristályba burkolózik,
s néha-néha aprót rezdül.
Mozdulni kéne már,
végtelenül sok a könny,
de az arcból rátekintő,
fájó szemből jövő üzenet,
túl erős.
"Maradj! Úgyis megfagy…"
Egy kéz pihen az asztalon,
nincs az arcnak oltalom.