Emlékezem…
… mi nem oly rég történt…
Már nyolcvanhét év
Látom, fényed egyre halványabb,
S mosolyod se oly, mint rég;
Tested, s beteg szíved fáradtabb,
Míg időd peregi homokszemét.
Pillantásod messze jár, távolban,
Hová már enyém el nem lát;
S félek, hogy majd egyedül maradsz,
Mint elmúló, utolsó látomás.
A bíborba öltözött fák, a Múlt,
S a feledett régi szép tavasz;
Arcod, mára már fény-fakult,
Mely kegyeletét kéri,… hamvad.
S míg Múltad, a sok-sok hátrahagyott év,
Élvezd, a Jövőd minden egyes percét!…"
- Óh… Kérlek bocsásd meg, hogy nem fáj a halálod!
… kérlek, bocsásd meg…
Az Üveg-hegyen túl
,-Hogy élvezd minden percét"… mondtam már ott,
S nem tudtam a távolba mit nézel, még
Megláttam azt, mit szemed már réges-rég látott;
Az, Üveg-hegyen"-túli, új-világ fényét!
Már nem az a Nap kel fel, mint oly rég,
S csak homály a korai virradat;
Vagy tán nincs is éj, csak míg élsz,
Változik sötétség, s világít a nap.
-Új lélek született, s e világ peremén
Lehull tested, mint fonnyadt falevél,
De, míg vagy szívekben utolsó remény,
Élni kell, élni, s vágyni jelenét!
Egy üzenetet tőled, mi nyugodni nem hagy már sosem,
"Szeretni, szeretni hagyni, élni jelenben, hogy jövőm lehessen!"
Megjegyzés: 2007.09.03