Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Féltés

, 984 olvasás, Neferkheperure , 10 hozzászólás

Sajgó lélek

"… és bármi, ami tovább,
messzebb sodorhat,
fenyeget,
és megtörténhet,
fáj, de főleg
ha ez maga az igazság…"

Félek…
Most is, mint mindig,
mikor szemem nem követhet téged.
Árkok, hegyek, tengerek,
vagy talán
maga a Nagy Élet,
mi elválaszt,
s közénk csak veri az éket.
és bármi, ami tovább,
messzebb sodorhat,
fenyeget,
és megtörténhet,
fáj, de főleg
ha ez maga az igazság.
Legapróbb másságom
eltitkolnám előled,
ha úgy érezném,
egy hajszállal messzebb taszít,
s hazudnék…
… talán egyszer…
talán sohasem…
ki tudhatja…
A Sors maga eleget rombol,
és árt csak árt,
mert semmi nem időtlen,
kijelöl életet, s halált.
Ha lenne szó, mi tőled
elszakíthat engem,
Isten adja, inkább örökre
maradjak holt csendben…
Félek, nagyon félek,
Hogy ez egyszer
bármi módon mégis
mégis megtörténhet…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Neferkheperure
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 55
Regisztrált: 0
Kereső robot: 32
Összes: 87

Page generated in 0.0954 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz