"… és bármi, ami tovább,
messzebb sodorhat,
fenyeget,
és megtörténhet,
fáj, de főleg
ha ez maga az igazság…"
Félek…
Most is, mint mindig,
mikor szemem nem követhet téged.
Árkok, hegyek, tengerek,
vagy talán
maga a Nagy Élet,
mi elválaszt,
s közénk csak veri az éket.
és bármi, ami tovább,
messzebb sodorhat,
fenyeget,
és megtörténhet,
fáj, de főleg
ha ez maga az igazság.
Legapróbb másságom
eltitkolnám előled,
ha úgy érezném,
egy hajszállal messzebb taszít,
s hazudnék…
… talán egyszer…
talán sohasem…
ki tudhatja…
A Sors maga eleget rombol,
és árt csak árt,
mert semmi nem időtlen,
kijelöl életet, s halált.
Ha lenne szó, mi tőled
elszakíthat engem,
Isten adja, inkább örökre
maradjak holt csendben…
Félek, nagyon félek,
Hogy ez egyszer
bármi módon mégis
mégis megtörténhet…