Csak a tapétát néztem. Pedig nem is Karinnak hívnak. Kár volt mögé látni, csak egy pillanat volt, mégis felfordult tőle a gyomrom. Attól, amit a tapéta mintázata mögött láttam! Attól! De így utólag belátom, mégiscsak megérte mögé nézni, mert csupán ennek köszönhetem, hogy nem őrültem meg. Eme egyszerű ténynek, hogy a tapéta mögé néztem. Mert én átléptem a mintázaton…