Sötét van, de már nem úgy, mint régen,
A hold világít oly tisztán, csillogóan, szépen,
Fényt ad az éjszakába,
Fényt hogy két fél egymást megtalálja.
Megtaláltam, mit kértem,
Valóság lesz minden érzet.
Veszteni kell sok csatát, hogy nyerj,
Hogy ez az érzés sose múljon el.
Annyira gyorsan történik minden,
Annyira, hogy az több, mint hihetetlen,
Semmiből találtam rád a szörfök óceánján,
És most végre lehorgonyzok lelked partján.
Gyors érzéseket hoz a szél,
Megcirógat s elkísér.
Úgy érzem célba értem,
Társlelket találtam akkor éjjel.
Az éjjelek, amik összekötnek minket,
Tisztán csillogva vigyázzák érzelmeinket,
Érzéseinket, miket igen sután rejtegetünk,
Szemünk nem lát túl a végleteken, de szívünk igen,
Hagy legyen ez az éj is olyan, mint amilyen,
Álmokat látunk, mint amiben hiszünk,
Amire vágyunk, ami alakul köztünk.
Nézem a tó vízén csillogó Holdat,
Utat mutat, Te hol vagy?
Már bennem élsz, öleled szívem,
Bízhatok benned, tudom, és érzem.
Nekem ez kell oly tisztán, oly szépen.
Meg akarom érinteni a lényed.
Lényem veled van már,
Csak Rólad álmodik,
Veled fekszem, veled kelek, mint aki itt lakik,
Mert beköltöztél lényembe, simogatod azt,
Többet adsz mit valaha is kértem, Te már a szívemben maradsz.
Együtt minden ellen, mindenen túl,
Lelkem újra beléd simul.
Érintsen hát meg egy képzet,
Egy örökké tartó merénylet.
Egymás ellen, egymással szemben állva,
Másmilyen módon csinálva.
Ketten együtt kéz a kézben,
Ölelő szavak a feketében.
Fehér lepel szívemen már,
Egy őszinte mackó pár.
Igéző szempár rám mered,
Igen, eltudom Veled képzelni az életet.
Megjegyzés: Milán és Márti alkotása 2007.08.27.
|
Online látogatók:
Látogató: 174
Regisztrált: 1
Kereső robot: 38 
Összes: 213
Jelenlévők:
