Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Neked…

, 1032 olvasás, Rangits_Marta , 1 hozzászólás

Szerelem

Némán ülök, remeg a billentyűzeten a kezem.
Holnap látni foglak Téged Kedvesem.
Nem tudom, mit mondhatok majd Neked,
Talán elképzelek egy életet Veled.

Hiszel a csodákban, az örökké tartó szenvedélyben?
Hiszel a létben, a szerelem örökében?
Hiszel a szememnek, mely érted csillan?
Hiszel a szívemnek, mely már Neked dobban?

Szívek egybeforrva párban,
Táncolnak a félhomályban.
Csak visz előre a lényed,
Újra értelmet kapott az élet.

Nem tudom miért sodort melléd a sorsom,
Nem tiltakozom, kezemet nyújtom.
Fogadd el amit tudok ajánlani,
Érted fogok minden este gyertyát gyújtani.

Minden gondolatom közös Veled,
Nyitott könyv vagyok Neked.
Születtek bennem új álmok, új vágyak,
Kiáltanám az egész Világnak.

Beköszöntött egy új élet,
Talán nem lesz soha vége.
Csak egy szót suttogok az ágyon,
A szerelmedre vágyom.

Szeretlek… érzem belül.
A szívem minden dallamában csendül.
A magányos hajnal szerelmet szült nekem,
Te lennél a végtelen?


Megjegyzés: Megváltoztattad az életem… beleléptél… Köszönöm!
2007.08.29.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Rangits_Marta
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 193
Regisztrált: 2
Kereső robot: 16
Összes: 211
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Sutyi


Page generated in 0.1951 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz