Palota
Aranytól roskadó, magas nagy falak,
Karátként csillogó büszke díszhalak.
Ódon bútor, szép cirádák,
Roskadozó füge pálmák.
Márványlépcső, öntött korlát,
Árnyként élő néma szolgák.
Nyárfa liget, labirintus,
Zenész adta komoly ritmus.
Antik kályha, fene bánja,
Tetőzhet a tető ára.
Ingyen ami semmi sincsen,
Nehogy téged keserítsen.
Ezért aztán jobban teszed,
Gyorsan hunyod le a szemed.
E világi úri élet,
Döntésekből már nem kérek.