Ábrándok világa, s majdan ébredés.
nem lesz több hamis követelés.
elveszik a világ körülöttünk, el fog.
ha nem is múlt még el most.
Felébred a világ, mielőtt elmúlna,
s béke után sóvárog a múltban,
nem lesz esélye jóvátenni azt,
s majdan haldokolva elalszik… ma?
Nem marad akkor ember itt,
Nincs élet, hagyták elveszni,
Az ország lángoban áll, láncok tapossák,
s rózsák, dalok, hangok nyögnek alattuk már.
Sok-sok évnyi sóhaj sóvárgott:
varázslatot: világmegváltót!
engedve a veszélynek: HITTEK
valamiben: a Hazában, Istenben: Valakiben.
Nem számított a tiltás, parancs,
Az mi fontos volt: tízparancs.
Ha mégis megszegték, bánták,
nem tagadták valójukat, Istent várták.
Egy nyári napon gyógyultak,
Terjedt a hír, mint tűz: kivonultak.
Jobb lett? Valóban? Gyógyultunk?
Nem, igazán nem. Inkább kivonultunk.
Azóta eltelt húsz év is majdnem,
S az élet nem jobb, de még azalatt lett,
Mint amilyen volt, bár hinni szabad:
A szívük rab és Isten az égben maradt.