Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vakságban

, 497 olvasás, aranytk , 16 hozzászólás

Ezek vagyunk

Míg vakságban élsz,
s léted céltalan,
vétkeidre megbocsátást
még nem kérsz,
mert úgy véled,
tévedésed
a világ
bűnéből fogan.
A megoldást
másoktól
várod - hasztalan

Hosszú imákat
mormolsz,
Istentől remélve
kegyes holnapot
Álmokat hajszolsz
valósággá idézve,
s vágyakba hajtod
a tovatűnt pillanatot

S mert vakká tesz
a hiúság,
nem láthatod,
hogy e test
szívnek és léleknek
mily kegyes otthona,
s hogy a tett
az akaratnak
lehet gyarló,
vagy nemes zsoldosa

S bár az érintések
meghittsége
arcodon
könnyet fakaszt,
te csak várod mindig,
mindig ugyanazt

Mi egykor cél volt,
az lett börtönné edzett,
kemény évek
görcsös sóhaja,
Mely egy megkésett
imádságban
az égre
még utolszor
felszakad

2007.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: aranytk
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 63
Regisztrált: 2
Kereső robot: 17
Összes: 82
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Sutyi


Page generated in 0.0679 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz