Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csak neked

, 415 olvasás, gyemant , 17 hozzászólás

Szerelem

Már nem vígasztal
a természet hangja,
a fák alatt játszó
lombvetette árnyék,
nem érint meg,
ha dallamot hallok,
s nem örülök,
ha tiszta kék az ég.

A kispatak vígan
csörgedező hangját
napok óta csak
sírásnak hallom,
nem mosolyog a
hold sem éjjelente,
be se néz már
kopott ablakomon.

Ülök így némán,
hosszan elmerengve,
mellettem az idő
lábai kopognak,
nem figyelek,
nem is látok semmit,
gondolataim már
csak nálad járnak.

Téged szeretlek,
te vagy a mindenem,
boldog vagyok
édes csókjaidtól,
színes csokrokat
is csak neked fonok
a leggyönyörűbb
földi virágokból.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 63
Regisztrált: 3
Kereső robot: 16
Összes: 82
Jelenlévők:
 · Öreg
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0677 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz