Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Örökké várva rá…

, 405 olvasás, Nosztromosz , 15 hozzászólás

Misztikum

Ott várlak majd, hol az erdő
ködbe burkolózva reszket,
könnyem fátyolán át nézem
a vöröslő messzeséget…





Ott várlak majd, hol az erdő
ködbe burkolózva reszket,
könnyem fátyolán át nézem
a vöröslő messzeséget.
Várom lépted puha dobbanását,
ruhád eső mosta illatát.
Várlak míg széthasad az ég,
s fekete lepelbe burkol a kín.
Vérző könnyek hullnak szememből,
de nem mozdulok helyemről.
S mindig csak ott várlak majd,
Hol az erdő ködbe burkolózva reszket.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Vers
· Írta: Nosztromosz
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 309
Regisztrált: 2
Kereső robot: 25
Összes: 336
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 1.9779 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz