Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gondolatok az éj bársonyán

, 290 olvasás, Mary_Weawer , 4 hozzászólás

Szerelem

Bársonyosan símogat
Fekete selyme az éjnek.
Barázdáiban megannyi titok…
S halk játékai a fénynek
Ezüstös gombként csillognak,
Mint parányi lények,
Kiknek lelkét már
Nem öregbítik az évek.

Hallom lágy éneküket…
Csontokig hatoló gyönyörűség,
Ahogy szél-szitárjukon
Megszólal a néma hűség,
S elönt a vágyakozás,
A szerelem, a lelki-bőség
És hatalmába kerít
Egy édes, mámoros függőség.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Mary_Weawer
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 56
Regisztrált: 4
Kereső robot: 17
Összes: 77
Jelenlévők:
 · Ballagó
 · CthulhuCult
 · Déness
 · PiaNista


Page generated in 0.2615 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz