Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mikor még Téged nem ismertelek…

, 504 olvasás, skizotib , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Elmélkedve nézem fényképeim,
Tűnődök hát a múlt emlékein.
Visszasírom a régi perceket,
Mikor még Téged nem ismertelek.

Akkor még vágytam az angyalomra
Kit mások úgy hívnak anemona.
De nekem Te voltál mi szép lehet,
S elcseréltük örökre szívünket.

Újra adnám feledett csókjaim,
S csendesen ölelnének karjaim,
Hiányzik minden szó mit adsz nekem,
Talán soha sem leszel már velem.

Ismét érzem mit jelent hiányod,
Szüntelen álmondnék de csak fájok.
Gondolsz-e rám hűs börtönbe zárva?
Eltűnik-e szép emléked fátyla?

Mert várni fog rád örökkévaló,
Egy szív amely talán már túl fakó,
Hogy szeretni se lenne képes mást,
És nem is kíván újabb folytatást.

Ezért hát újra meg újra kérem,

(Álmom melyben Te vagy én életem.
Benne minden vágyad teljesítem,
Mert rádtaláltam igaz szerelem.)

Felejtsem hát el minden emlékem,
És visszasírom a régi perceket,
Mikor még Téged nem ismertelek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: skizotib
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 306
Regisztrált: 0
Kereső robot: 22
Összes: 328
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.432 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz