Lorelei a Múlt költőihez c. versét olvasva születtek bennem ezek a gondolatok.
Ha valakit, poéta
Lélekkel ajándékozott,
Vagy talán vert meg az ég,
Annak sokszor egy dallam,
Vagy egy lehulló levél,
Egy szín, egy szó is elég,
Hogy belefeledkezve,
Elkapja a hangulat,
Hogy sorra szülessen meg
Szívében az érzelem,
S fejében a gondolat.
Te nem voltál ott,
Te nem tudhatod,
Te nem érezheted,
Hogy az ő lelkében
Milyen emlékek élnek,
S mi az, amitől mindez,
Egyszer csak felébred.
És nem érted.
Aki olvassa, annak
Tán valóban céltalan.
De ő biztosan tudja,
Hogy elmondani mit akar.