Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csábítás

, 350 olvasás, Flo , 0 hozzászólás

Szerelem

Különös játékot játszunk: te meg én,
Mosolygunk ostobán az élet értelmén.
Nézel, nézlek, valami fellobbant bennem,
Az eszem azt súgja tovább kéne mennem.

Elindulok, de arcod egyre hív magához,
A szerelem földöntúli édes bájához.
Játszol, játszok, hisz ebből áll a lét,
Most tudom, a szerelmünk a tét.

Hozzám érsz, remegek, mit teszel velem?
Átölelsz, egy érintéssel elcsavarod a fejem.
Nevetsz, nevetek, mit gondolsz megéri?
Egy rég elveszettnek hitt lány, álmait eléri?

Segíts nekem, szeretnék újra szeretni!
Valami átváltoztató csodát érezni,
Tudod, tudom, valami ég köztünk,
Az élet útján egy darabig együtt kell mennünk.

Azt mondod van remény, hagy' higgyek benne!
A te ölelésed e zord világban megváltás lenne.
Érzed, érzem, lángol lelkemben a tűz,
Arcod egyre a szerelem mezejéte űz!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Flo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 328
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 352

Page generated in 1.5805 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz