Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fájdalmamban / kínok egy epegörcs alatt/

, 972 olvasás, -Bogi- , 5 hozzászólás

Gondolat

Élesen hasít belém a nem múló fájdalom,
Éber még mindig megviselt tudatom.
Pedig éjjel van, a jók már alszanak,
Engem, csak engem gyötörnek fájdalmak.

Fájdalmamban gondolkodom…
Régi, elveszett emberi sorsokon.
És gondolok rád is,
Itt fekszel mellettem,
A fájdalom konok,
Nem múlik, üvölt helyettem.

Lehet, hogy nem is vagy itt
S csak elmém képzel ide valakit?
Hányszor, de hányszor megtette ezt velem,
S jóllakottan távozott,
Hisz hízott szenvedés-kenyeremen.

Száraz a szám, talán nedves csókra vár?
Elmémben sok gondolat kavarog, de nyugodj már!
/csitítom magam/
Sajog az oldalam, ki érti ezt…
Bosszúból fájdalmat rám most ki ereszt?

S ahogy gondolatim, úgy cikáznak a verssorok,
Fiatal testben egy öreg lélek rabja vagyok…


Budapest, 2007.07.25. 23:15

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: -Bogi-
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 323
Regisztrált: 1
Kereső robot: 30
Összes: 354
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.292 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz