Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Megváltoztathatatlan -5

, 329 olvasás, quentin , 9 hozzászólás

Felnőtteknek

Hasonlít a nevünk – mondta Clarissa Carlosnak. Sőt, ha az enyémet és a tiédet is becézve használom, akkor szinte egyforma, ugye Carli.
Ez, őszintén szólva nem jutott az eszembe – válaszolta a fiú. Az igazat megvallva semmi se jut eszembe, mert elvesztem a szemeidben

– tette még hozzá csillogó szemmel. Clarissa elnevette magát, aztán felpattant Carlos mellől és szaladni kezdett a réten. Kapj el, ha tudsz! – kiáltozta csengő hangon. Carlos már futott, mire a lány a mondat végére ért. Szökkenő gazellaként vágtattak a virágok között. A fiú gyors volt, 20 éve minden tomboló energiájával szaladt a lány után. Az, időnként hátrapillantva tartotta előnyét. Mikor Carlos túl közel ért volna irányt váltott és csúfondárosan nevetett, mert ilyenkor a távolság ismét jelentősen megnőtt. Percek óta szaladgáltak a réten, Carlos játékosan kiáltozta: elkaplak, elkaplak és megeszlek. Bősz oroszlánként morgott is hozzá.
Clarissa megint irányt váltott, aztán hirtelen megfordult. Carlos lefékezett.
Álltak egymással szemben, levegőért kapkodva és mosolyogva.
Megeszel? – pajkoskodott vele a lány! Mi lesz akkor másnap?
Ha csak ez a nap van a világon, akkor is megérte – mondta Carlos és közelebb lépett. Elsimított egy tincset Clarissa arcából és lágyan megcsókolta. Hát így csókol egy oroszlán? – kérdezte a lány. Carlos az ölébe kapta és vinni kezdte keresztül a mezőn. Clarissa karjaival átfonta a nyakát és csókolták egymást, mintha tényleg nem lenne másnap.

Celia nézte a férfit és úgy érezte látja is. Színeket is észlelt, fényeket – talán és egynek sem tudta volna megmondani a nevét. Látta Carlos kezét, ahogyan Alexa ujjai ráfonódnak és úgy tűnt neki, mintha testvére fogva tartaná mindazt, ami Carlos, a jelenben. Látta Alexa tekintetét is és tudta, hogy a kötelet nézi. Émelygett.

Clarissa pár nap múlva végzett a középiskolában. Ezer mérföldre lakom, de mindig veled leszek – mondta Carlosnak búcsúzáskor. Hogyan? – kérdezte a fiú. Az elválás gondolatától is megkeseredett benne minden perc, amit nem tölthetett a szerelmével. Nekem is fáj a szívem, neked is a tiéd – suttogta a lány. Cseréljük ki! Így ni! Carloshoz lépett, a fiú átölelte a derekát, a lány közben jobb kezéből karmot formált és belemélyesztette Carlos mellkasába. A ballal ugyanazt a mozdulatot tette a saját szíve felett. Carlos érezte a mozdulat erejét, látta a könnycseppeket a lány arcán, akkor is, ha azok még nem voltak ott. Hogy fájhat ennyire a szerelem? – futott át rajta. Tudta, hogy Clarissa mosolya ugyanazt a kavalkádot takarja, mint amit ő is érez. Hiába fájt a lány minden ujjának érintése a szíve felett, belül még inkább vergődött. Clarissa két keze most egymás mellé került. Mindketten a lány két kezét nézték, ahogy a képzeletbeli szívük egymás mellett dobog a lány tenyerében. Akkor most csere! – mondta nevetve Carlos, Clarissa pedig engedelmeskedett. Boldogan mosolyogtak egymásra, közben pedig hullott a könnyük.
Elcserélték a szívüket.

Alexa forróságot érzett, de csak az ujjaiban. Mintha a leghidegebb űr sötétjét perzselné a nap. Vörös és kék – villant benne a két szó és a hozzá tartozó kép.
Egy pillanatra megzavarodott, ahogy eljutott a tudatáig az a megfoghatatlan, különös kapcsolat, ami Celia és Carlos között vibrált, remegett és csapkodott a levegőben. A zavar elég volt ahhoz, hogy a forróság felkússzon a karján, egészen a válláig. Úgy érezte letörik róla a karja, ettől a gondolattól aztán a hőség visszamenekült a könyökéig húzó-rángató, jeges fájdalmat hagyva maga után.

Arnold lassan engedte a csörlőt és az nesztelenül eresztette lefelé a kötelet. Miatta volt, miatta! – sikítozta benne fejhangon az aszott, görnyedt hátú, megfonnyadt manó, aki már réges-rég átvette az irányítást.
Ugyanaz a fa, ugyanaz a kötél – suttogta maga elé hangtalanul. Nézte a kötelet, nézte a végén a hurkot. Magát látta lenn a földön állva … és Clarissát a kötélen.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Felnőtteknek
· Kategória: Próza
· Írta: quentin
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 198
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 227

Page generated in 0.2387 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz