Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Az iránytű

, 1243 olvasás, SajnosNem , 28 hozzászólás

Műfordítás

Ami van, csak puszta szó: Minden jel szerint
sorokba róva. Éjeken és ha fent a Nap
dongó hang a végtelen, zajos áradat -
benne az új kaland, majd csend megint.

Ahogy Kártágó, Róma - elveszünk mi mind
és halnak szavak a bűnös Bábel alatt.
Ha nézem magam - eltévedek, mint a vak:
rejtély vagyok, száz alak s nem értem a kínt.

Nevek mögött a semmi nincs megnevezve -
érzem, ma vonz az árny, hogy a kék egekre
égjek és legyek a fénylő mutatója.

Álmaim úgy peregnek, akár az óra
percei. Tenger és part összeér, amint
a határ tűnik el egy madár szárnyain.

Az eredeti:

Una brújula

Todas las cosas son palabras del
Idioma en que Alguien o Algo, noche y día.
Escribe esa infinita algarabía
Que es la historia del mundo. En su tropel

Pasan Cartago y Roma, yo, tú, él,
Mi vida que no entiendo, esta agonía
De ser enigma, azar, criptografía
Y toda la discordia de Babel.

Detrás del nombre hay lo que no se nombra;
Hoy he sentido gravitar su sombra
En esta aguja azul, lúcida y leve,

Que hacia el confín de un mar tiende su empe? o,
Con algo de reloj visto en un sue? o
Y algo de ave dormida que se mueve

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Műfordítás
· Kategória: Szonett
· Írta: SajnosNem
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 321
Regisztrált: 1
Kereső robot: 27
Összes: 349
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.7237 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz