Kinézek az ablakon, s nem látok mást csak szennyet,
Nézzem ezeket a tizenéves lányokat, kik oly nevetségesek.
Mutogatják csak magukat s szinte eladják a testüket,
Öszintén?, szerintem Ők nem tagadják meg a saját vérüket.
Itt vannak a drogtól és alkoholtól egyre butább emberek,
Nem érdekli őket az, hogy akikkel kikezdtek még csak gyerekek.
Megragadják az alkalmat, nem foglalkoznak vele, hogy bajba keverednek,
Mert azt képzelik magukról, hogy a világon bármit megtehetnek.
Játszatok csak, majd egyszer titeket is elér ez a versem,
Hisz nincs nektek az, mi a legfontosabb, mi itt dobog bennem.
Szívtelen zombik vagytok, kik nem tudják mit cselekednek,
De én már várom azt a pillanatot, mikor örökre végetek.
2004. augusztus 26.