Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Végül mégis

, 532 olvasás, Xender , 1 hozzászólás

Fohász

Nem akartam megadni magam,
de fújt a szél s hajlottak a fák,
egy gondolat emésztette agyam.
A lombok a földet súrolták!

Zihált körülöttem a kimerült nyár,
tarkómon éreztem forró leheletét!
Az ég iszapjában vergődött egy madár,
s szívemet kettéhasította a bánat!

Hullott kiégett életem pernyéje,
s kavargott az elhamvadt idő!
Kutyák feküdtek a lelkem helyére,
s vonyítás tépte fel a csönd vásznát!

Minden csak várt dermedt bénultságban
már sötét volt, elrejtőztek a fények
s láttam magam a tükröződő halálban!
Nem akartam megadni magam!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fohász
· Kategória: Vers
· Írta: Xender
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 204
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 230
Jelenlévők:
 · Pacsirta
 · Sutyi


Page generated in 0.1754 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz