Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Remény…

, 572 olvasás, hangyoca , 4 hozzászólás

Szerelem

Mennyi elfecsérelt idő
Percek, hosszú órák, lepergett homokszemek

Visszamenni a múltba, nem lehet
Marcangol a jelen, a jövő színtelen…

Képeket látok, melyek fel-feltűnnek
Mosolyt csalnak arcomra, majd semmivé lesznek

Feledni nem megy, nem is akarom
Hittem, hogy mindig együtt maradunk

(E)lég egy rossz szó és nagyot fordul a világ
Világosságból hamar sötétségbe csap át

Egy apró szikra, ennyi maradt még bennem
Éleszd fel elhaló álmaim a fellegekbe

(Sz)állnék, mint régen, fenn a kék égen
Ott, hol e világnak nem vagyok már része

Nézz újra a szemembe, fogd meg a kezem
Ölelj át szorosan és gyere velem

(T)alán meghallod még szavaim, mit utánad kiáltok
S megérzed azt, hogy mennyire kívánlak

Jöjj (R)emény, várok Rád, s egy napon tán…
a Sors valóra váltja álmaim…


Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: hangyoca
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 339
Regisztrált: 1
Kereső robot: 32
Összes: 372
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.8609 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz