Kavarog a múlt.
Mint az erdőzúgás,
gondolatok hada
belezúg füledbe a …
Kavarog a múlt.
Mint az erdőzúgás,
gondolatok hada
belezúg füledbe a
sötát éjszakával.
Pihensz álmatlan,
melletted a csend,
tudom ilyenkor
semmi nem vígasztal.
Benned forr a miért?
A fájdalomnak
miért is van nyoma?
Könnyeid hullnak csak
gyöngyszemként a porba.
Mélyen gyökerezett
magányod még kerget,
hely de messze elszállt
már az a szeretet.
Akit úgy szerettél
hozzád idegen lett.