Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csendben hitegetem magam…

, 408 olvasás, Nosztromosz , 25 hozzászólás

Sajgó lélek

Csendben hitegetem magam,
hogy nincs már mi felkavar,
ha rólad egy gondolat zavar…





Csendben hitegetem magam,
hogy nincs már mi felkavar,
ha rólad egy gondolat zavar.
De mégis fáj, nincs rá jobb szavam, fáj
hogy nem vagy már velem.
Múltam fátyolán áttekintve,
felrémlik mosolyod, szemed szép tüze,
karod szoros ölelése, és a csókod…
igen, az első csók emléke.
A barátom voltál, a szerelmem,
s most már egyik sincs velem.
Csendben hitegetem magam,
de önmagam gúnyosan kikacag.
"Nincs már jövőd vele,
zárd hát le múltadat."
Megfogadom tanácsodat,
bezárom múltamat!

… akkor mért sírok mégis?

Megjegyzés: 2007.06.26.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Nosztromosz
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 340
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 376
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.293 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz