Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A szerelem viharában…

, 580 olvasás, Roxan , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Lassan egy éve már,
Hogy belovagoltál szürke életembe.
Vad volt, szilaj, és feketén-félelmetes.
Úgy söpört el Egód, hogy fel sem eszméltem…
Vihar volt. Gyönyörű vihar.
A szerelem gömbvillámja járta át testünk és lelkünk.
Szerettelek! Úgy, ahogy eddig még Senkit.
Még most is, titkos órákban a szobám csendes magányában Rád gondolok.
Tudom, választ úgy sem kapok, mert te már nem szeretsz…
Tudod mi az a szerelem?
Mi az a kínzó érzelem?
Mi az amiért megörülsz,
Amiért menekülsz,
S, amiért ha kell eldobsz mindent?
Már nem vagyok dühös, pedig voltam. Magamra.
Napokig csak sírtam, tudod. Dühömben.
Utánad jártam és vártam.
Minden egyes pillanatban arcod láttam.
Bevallom és tagadom mit érzek:
Őszintén, tiszta szívből Szeretlek!
Ám mit ér minden? Mit?
Távol vagy tőlem.
Nem hallod könnyeim puha koppanását az asztalon.
Nem látod gyertyám pislákoló lángját.

Lassan egy éve már…
Pipád füstjének illatja
még most is orrom cirógatja.
Oh, én édes Ihletőm…
Hiába iszom a nephennét, nem segít.
Rajtam már semmi sem segít…

Megjegyzés: Kihez is szól? Ő tudja jól.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Roxan
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 67
Regisztrált: 1
Kereső robot: 41
Összes: 109
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.0929 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz