Porzik a távoli csillag köd.
Fehér… de fehérebb vagyok én.
Körülöttem, kavarog az elszáradt levél.
Utam fénytelen, és végtelen.
Körülöttem, pusztul minden
Körülöttem remény nincsen.
Arany levelek táncolnak körül
S az arany fény rám borul.
Csend Hercege, mit tettél velem?
Széttépted szívem, és lelkem.
Utunk a csillagok útja.
Sorsunkat a szél is összefújja.
Magányé vagyok ég veled,
Menj tőlem messzire, nem megyek veled.
A sorsom máshova visz,
Te menj az után mit igaznak, vélsz.
De sorsunk a csillagok útja.
Elvisz minket a csillagokon túlra.
Mert lelkünk közös…
És Én Bolond, még mindig szeretlek Téged!