Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csillag sors

, 482 olvasás, SusanWinter , 3 hozzászólás

Sajgó lélek

Porzik a távoli csillag köd.
Fehér… de fehérebb vagyok én.
Körülöttem, kavarog az elszáradt levél.
Utam fénytelen, és végtelen.

Körülöttem, pusztul minden
Körülöttem remény nincsen.
Arany levelek táncolnak körül
S az arany fény rám borul.

Csend Hercege, mit tettél velem?
Széttépted szívem, és lelkem.
Utunk a csillagok útja.
Sorsunkat a szél is összefújja.

Magányé vagyok ég veled,
Menj tőlem messzire, nem megyek veled.
A sorsom máshova visz,
Te menj az után mit igaznak, vélsz.

De sorsunk a csillagok útja.
Elvisz minket a csillagokon túlra.
Mert lelkünk közös…
És Én Bolond, még mindig szeretlek Téged!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: SusanWinter
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 311
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 336
Jelenlévők:
 · Déness
 · gazzo


Page generated in 0.3511 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz