Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Valaha ember voltam

, 475 olvasás, Mary_Weawer , 7 hozzászólás

Abszurd

Semmim sincs
Csak ez a fáradt test.
Lüktető, gennyes sebként
Árasztja magából a kétséget,
Kiábrándult megvetést,
Szorongást, félelmet,
Üres semmittevést,
Céltalan létet.
És zilálja őt a tudat holtan,
Valaha ember voltam.

És már érzem is a mérget
Ereimben, ahogy vonaglik,
Mint giliszta a földben.
Apránként rombolva
Sötétséget, árnyakat, mindent.

Csak lézeng agyamban a sok szín,
Elmosódott hangok, fények,
Démoni sikolyok,
Kapkodó kezek, túlvilági lények,
Forróság, majd jéghideg.
Lelkem szorítja a félelem…
Nem kapok levegőt,
Segítség! Meghalok…

Ma felébredtem
De ki tudja meddig még.
Testemen zúzódások,
A padlón véres hányadék.
Undor fog el, gyűlölöm magam.
Letépném ruháim és eldobnám,
Mint ezt, mi megmaradt
Létem keserű emlékét.

"Valaha ember voltál"
Suttogja szemrehányón a tükörkép,
És csak nézem őt bárgyún
S hazudok, mintha semmit se tudnék.
Pedig ez mi lassan elintéz
Sötét szobám, ez a halott verem…
Kínzó szomjúság fog el ismét,
De már nem bírom.
Fejemmel a tükröt szétzúzom.

És darabokra törik a kép.
Hasít a szilánk,
Folyik a vér,
Üvölt a fájdalom,
Kacsint a halál…
De mi az mi itt tart?
Miért nem enged tovább?
El innen!
El akárhová!

Csak nézem a romokat,
És belém mar a tudat:
Még mindig élek.
Hitvány létem
Széttépett vitorlájában
Még játszik a szél magában.
Suttog és csábít
Sötét vizek felé…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: Mary_Weawer
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 319
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 341
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2088 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz