A völgy forrásvize,
az ég kékje,
a magas hegyek hava,
egyik sem oly tiszta
mint hűséges lelked,
benne igéreted…
Most már látom,
mily szilárd a szikla,
egyedül csak
az idő koptatja.
Bele akad a szél,
vele egy szálló
gondolat tántorog.
De nem igaz amit fúj,
igéreted marad,
nem mozdul a kő,
csak a föld forog.