Éhesen szívom tüzes
véredet-mint halandók
a jó bort.
Tűhegyes fogam felszakítja
vékony bőrödet, kívánom,
kívánom az életedet!
Mámoros önkívület
míg eszem, utána
csak bánat és
megcsömörlés.
Járom, csak járom az
évtizedeket és
gyilkolok-létem
értelme rejtve van
elöttem, csak a felkelő
Nap árthat nekem.
Halott vagyok, de élek,
élő testemben mégis
meghalt a lélek.
Üresek az éjszakák,
megértést, szeretetet
hiába keresek,
mire hát az örök élet?