Rád áldozom e-szent sorokat,
Megformázott gondolatokat,
Kiszorított emberi vágyakat,
Rég el nem feledett álmokat.
Szívem megárad, mint a Tisza,
Belőled telt megy oly annyira,
Rohanunk hosszan oda-vissza
Rendszer éles karmaiba.
Szavad többet ér a hitnél,
Elméd gazdagabb a versnél,
Arcod sokkal szebb másnál,
Lelked tisztább a gyémántnál.
Ezáltal kényszeríthettél,
Most is írásra késztettél,
Nem tudnád, belőled élek,
Táplálkozom, s tovább lépek.
Ez neked személyre szóló,
Nem annyira észbontó,
De rázós útnak jól járható,
Védelem már nem várható.