Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gondolatok egy cikk nyomán

, 429 olvasás, sosan , 13 hozzászólás

Ezek vagyunk

Ugyan mondjátok emberek!
Honnét vettétek azt a jogot,
Hogy ti döntsétek el a kérdést,
Kinek kell meghalnia, és ki
Az a szerencsés, aki élni fog.

Még az állat sem tesz ilyet.
Óvja azt, aki öreg, s beteg.
Gondozza őt tovább a csorda.
Csak az ember dobja szemétre
Akiből már nincsen semmi haszna.

Olvastam a cikket, s közben
Dühöngtem, és felforrt a vérem.
Hogy holmi humán, és a fontos,
Piszkos, financiális okok,
Az élethez nem adnak jogot.

Otthagyják, kínlódni az embert,
Aki saját mocskában fetreng.
És nincs, aki kedvesen szóljon,
És ha már reményt nem tud adni,
Engedjen, emberként meghalni.



Ui: Olvastam egy cikket, amelyben állítólag egy orvoskonferencián hangzott el, hogy aki olyan beteg, hogy a gyógyításához túl sok gazdasági és humán erőforrást kell felhasználni, azt inkább hagyni kell, és helyette azzal kell törődni, akit még rendbe lehet hozni. Azt nem tudom, hogy igaz-e ez a történet, de nem tudtam mellette szó nélkül elmenni.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: sosan
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 206
Regisztrált: 0
Kereső robot: 33
Összes: 239

Page generated in 0.1409 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz