Portré reggel
Fehér póló, boxergatya
álomtól terhes az agya
kakastaréj kócos haján
nem punk: elaludta talán.
Botorkál a monitorig
napsütés alázza porig
csipás szemmel eszméletlen
"jaj, hagyjál már, most ébredtem!"
Lomhán szemez a szendvicscsel,
meg a kertvárosi giccscsel,
s dübörög már az emhármas,
most már talán nem is álmos.
Portré ebéd után
Délutánszag, ebédlőszag
"fiam, mindenkivel osszad
meg a desszertet!" hogyisne.
Karitatív vagyok? úgy ismer?
Ágyba dönt a vérnyomásom
rágyújtok: csak meg ne lásson…
Mint szárazjég a koncerten,
a Malbim füstje úgy sercen.
Délután van, poros, lapos
mostohámnak szája habos
pezseg benne a 'bikarbóna.
Az otthon: csendes viharzóna.
Portré éjjel
Hazafele baktat éppen:
az anyja nem fog szépen
beszélni ma vele, sajna.
Lelkében még a szűk Szajna
folyik, meg hát a jól ismert
rőzse-dalok… így nem is mer
véres szemekkel, őszintén
mesélni - ez nem az a színtér.
Villany lekapcs, hűtő kinyit
a fényben eszik egy finit,
ujjazza a billentyűket:
bambán üti a betűket.