Mutasd meg akkor, merre van a lépted!
Amibe lábnyomom én is helyezhetem.
Mutasd meg akkor, merre van az út!
Amelyen a sok ember, ahová vágyik, oda jut.
Mutasd meg akkor, merre van a cél.
Ahová elérni, minden embernek remény, s erény.
Lépések, utak, célok.
Ennyi lenne az élet értelme?
Fontold meg újra, mi értelme bejárni egy utat,
Ha soha többé nem járhatod újra!
Megélsz sok csodát, remények beteljesülését.
S mit teszel ez után? Persze, új célt, vágyat, utat keresel és találsz.
De minek az? Meghalsz egyszer és legutolsó utad biztosan, félbe marad.
Rád akarok ijeszteni, bizony. Nehogy azt hidd, helyes töltöd minden napod.
Azt hiszed, haladsz. De hova, jóember? Láttad már a végét?
Azt hiszed, fogod látni. Mond meg miért szeretnéd?
De megmondom én, ne gondolkodj.
Azért akarod, mert már benned van a remény, a képzelet,
Hogy úgy lesz, ahogy elképzeled.
Hogy az a vég lesz a tied mely számodra kedves.
Pont a tiéd lenne olyan? Nevetséges.
Emberi reménységek. Ideje feladni az álmokat.
Egy cél legyen előtted, teremtett lélek.
Ne legyen célod, csak éld az életet.
Ezt az egyet eléred, s meglátod, mindennel elégedett leszel.
Nem azt mondom, hogy nyugodj bele a kevésbe.
Csak azt, ha kevés van, legyen elég, s ha több, legyen nagyobb az örömöd.
Végeztem, mert nekem ennyi elég, legyen neked is szép az élet, bármikor is érjen véget!