Magamra hagytál,
Nincsenek aranyló hajnalok.
Míg velem voltál,
Elértem lelkemmel a napot…
Magamra hagytál,
Nincsenek aranyló hajnalok.
Míg velem voltál,
Elértem lelkemmel a napot.
Most nincsen szó sem arra,
Amit érzek.
Minden nélküled telő nap,
Csak puszta ígéret.
De hinni vágyom újra,
Hogy felkelnem édes méz lesz,
Mint a múltba’.
S a napom átkaroló csodálatos érzelem,
Hálás vagyok a sorsnak,
Hogy már egyszer veled átéltem.
Bocsáss meg nékem,
De nem volt elég,
S nem adom fel,
Mert önző szívemnek,
A te önző szíved kell…!