Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Magamra hagyva…

, 1582 olvasás, Ilianne , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Magamra hagytál,
Nincsenek aranyló hajnalok.
Míg velem voltál,
Elértem lelkemmel a napot…





Magamra hagytál,
Nincsenek aranyló hajnalok.
Míg velem voltál,
Elértem lelkemmel a napot.
Most nincsen szó sem arra,
Amit érzek.
Minden nélküled telő nap,
Csak puszta ígéret.
De hinni vágyom újra,
Hogy felkelnem édes méz lesz,
Mint a múltba’.
S a napom átkaroló csodálatos érzelem,
Hálás vagyok a sorsnak,
Hogy már egyszer veled átéltem.
Bocsáss meg nékem,
De nem volt elég,
S nem adom fel,
Mert önző szívemnek,
A te önző szíved kell…!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Ilianne
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 294
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 321
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.3698 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz