Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Megköszönve mindent!

, 576 olvasás, zero , 4 hozzászólás

Gondolat

Ha azt várod: örökké… ezt soha nem mondanám, pedig igaz… csak másképp…
Ha eszembe jut merre kószáltam az avar borította erdőkben Lengyelországban gyerekként, akkor az-az idő most van.

Ugyan így minden szerelmem velem él, s csak velem múlhat el létezésük is. Minden csodára, mosolyra, simogatásra még most is emlékszem, s elég ha lecsukom a szemem, bár már sokan távol vannak a mindennapjaimtól, szeretem őket. Tőlük tanultam meg, hogy kell szeretve szeretni, szenvedéllyel, tűzzel és vérrel. Szeretni odaadással, türelemmel, tapintással, s elengedni, még ha akkor faj is, megköszönve mindent, megtartva mindent. Igen: míg élek! Akkor is ha utunk külön válik, mert tanulunk, mindig tanulunk egymástól. Azt hiszem, ezért vagyunk itt!

( Ezt a gondolatot egy számomra nagyon fontos lány írta. Gondoltam megosztom veletek is )

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Ez+az
· Írta: zero
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 335
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 360

Page generated in 0.3215 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz