Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Távolodva közeledni

, 345 olvasás, timeadiva , 11 hozzászólás

Fohász

… amit mutattam, tudod, az a templom, ahol már nem egészen gyerek voltam, és volt ott, tudod az az iskola, és emlékszel, azok a vörös tetőcserepek… tudod, amelyeket a váram tetejére szögeltem fel! És volt ott az a park, és arra nem messze az a lakás, majd ez a kertes ház, és volt később itt egy nyár, egy heves zivatar, elalélt rózsaszirmok holdfényes hajnalán… és voltak levelek, tudod, olvastad őket, és voltak örökké-t nyíló keserűség – gyökerek s bár maradtak utána versek, s bár voltak még reményfellegek… de akkor, mikorra földet ért a hűs eső, akkor már késő volt, túlságosan késő… És írta még a fiú: ez az én egész életem, és én ezt itt mind nagyon, de nagyon szeretem, nekem ez itt mind igen-igen fontos, de Te vagy az, akit mind - ennél jobban szeretek! És Te vagy az, akivel most mindezt megosztom, mindent, az egész eddig volt - eljövendő életem!

… amit mutattam, tudod, az a kis fogadó, olyan elrejtve rejtő, csendes, éppen nekem való, és volt távolabb, a hegyek közt egy tisztás, ahol soha senki, de senki más… És volt Budán az a bérház, és a 2.-on egy lakás, és van itt most egy kertes ház, és amit talán még nem mondtam, hogy miért épp itt, és volt még akkor, abban a bérházban 2 pohár pezsgő… s bár maradtak belőle dalok, olyan szellemlányról szóló, reményen marakodók, de mire végük lett, elállt az eső, s akkor már késő volt, túlságosan késő…
És írta még a lány: bár volt még egy templom s benne egy kézfogás és volt még annyi de annyi jelentéktelen más, mi lenne ha mindennek most hátat fordítanánk… Nézd! Itt áll mögöttünk egy Hegy, s ha megfordulnánk, együtt elindulhatnánk! Felmehetnénk Oda együtt! Oda, a Legesleg tetejére és akkor megismerhetnénk talán, ki lakik arra, ott a Hegy túlsó oldalán…

Majd elindultak hogy feladják egymásnak leveleiket, de az eső, akkor hirtelen eleredt…

… s akkor, amint az Ég-re néztek, két hatalmas esőcseppben egy-egy Posta Galamb szállt le, hogy Egy-be olvadva a Hét Határon túlra vihessék célba vágyaikat; egy legyen e két akarat…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fohász
· Kategória: Próza
· Írta: timeadiva
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 307
Regisztrált: 1
Kereső robot: 27
Összes: 335
Jelenlévők:
 · Déness
 · gazzo


Page generated in 0.2311 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz