Ki voltál, ki rám néztél,
titkaimra figyeltél?
Emléked még itt marad,
szelíd patak hívogat,
meghallgatja titkomat,
gondozza majd síromat.
Hiú ábránd véget ért,
hűvös szele elkísért.
Reménytelen gondolat
emelte a poharat,
kezembe a sorsomat,
majd' megöl a bűntudat.
Kéznyomok a falakon,
újra látlak egy napon,
gondolatban lehet tán,
a múlt álom volt csupán.
Kárhozat az új ruhám,
árnyékok nevetnek rám.
Ki leszel, ki megértesz?
Tiszta szíved enyém lesz!
Ketté töröm holnapod,
Isten lássa magzatod,
sötétség, mit rádhagyok,
meghaltam, már nem vagyok…