Pislogó, gyenge hajnali napsugár,
Harmatcsepptől csillan a vörös rózsaszál.
Mondd, kósza lelked mostan hol kószál?
Hajnali mezőkön rózsáról rózsára száll?
Nem találod rózsád, mely otthonod?
Mi látjuk, honvágyad mily konok,
Ha lefolyna az órán a pergő homok,
Te még eztán is keresnéd elvesztett honod.
Ha próbát teszel minden rózsaszálon,
Kóstolod a cseppeket temérdek virágon,
Rád köszön majd az éber, fényes álom:
Csak egy rózsád van ezen mezőn, világon.
Nem találod, s már rég feljött a nap?
Megpróbálod este, talán majd holnap?
Szíved forrása már korábban elapadt,
De nyisd meg egyszer újra a csapokat!
Próbáld, egyszer tán megleled,
S szíved forrása is akkor megered…