A kocsmában minden a megszokott szerint ment. A törzsvendégek nagyon rendesek voltak. Nem lehetett panaszom semmire, de valahogy hiányzott valami az életemből. Olyan kitaszított voltam, olyan magányos, nem volt senki aki tudta volna, hogy belül mit érzek. Csak dolgoztam, mosolyogtam mikor kellett, ittam ha azt kivánták. Mindenben a vendég kivánsága szerint. Anyagilag nagyon jól ment azokban az időkben. Mindenre tellett, amire csak akartam. Olyan borravalókat kaptam, hogy szinte hihetetlen. Csak az érzelmekkel volt baj. Érzelmi szegény voltam, egy olyan Nő, akibe mindenki belerúghat, és nem érez fájdalmat. Már tovatűnt minden, és Én már nem akartam ezen változtatni. Már nem éreztem szükségét, beletörődve a megváltozhatatlanba, csak éltem a semmiért. Sose gondoltam, hogy valaha is ki tudok belőle jönni. De mint már egyszer, most is kaptam egy segítséget.
Miklósnak hivták. Hihetetlenül másfajta férfi volt, mint akiket eddig ismertem.
Egy társaságot hozott a kocsmába, Ő volt a sofőr. Első látásra felfigyelt rám. Megpróbált megismerkedni velem, de olyan szerény volt, olyan ártatlan minden "férfitrükktől", hogy már Én is meg akartam vele ismerkedni. Neki sikerült egy kicsit felrázni ebből a letargiás időszakomból. Elhittem, hogy még nekem is sikerülhet egy normális életet élnem. Nem voltam szerelmes belé, az már nem leszek soha, azt elvitte Jorgos. Még egyszer nem tudom azt az érzést átélni, talán egyszer visszahozza, hisz megigérte.
De ennek reménye minden egyes nappal kevesebb lesz.
Miklós szeretett volna családot, egy nomális élettel, csak még eddig nem talált megfelelő társat hozzá. Akkor úgy éreztem, talán meg tudom neki adni, azt amit szeretne. Talán össze jön, hogy tudunk együtt élni, csupán csak szeretből. A lángolás már nálunk nem játszik szerepet. Egy darabig ment is ez.
Gyönyörű fiunk született, Mikike. De Én még mindig a férfi családfenttartó szerepét akartam játszani. Pedig akkor már nekem nem volt pénzem. Csak abból éltünk, amit Miki keresett, az pedig nem volt sok. Nem tudtam megbirkózni ezzel az új helyzettel. Nem értettem, hogy mi az, hogy nincs pénz. Miki iszonyú nehezen viselte ezt. Egyre többet ment horgászni, csak hogy ne legyen otthon. Én pedig egyre többet bántottam. Viaskodtunk egymással, csak a fia iránt érzett hatalmas szeretete éltette.
Két roppant erős egyéniség. Vajon melyikünk győz, melyikünk enged előbb. Énbennem tombolt a túlélés, hogy ezt is túléljem. Miki szerette volna a megszokott családi formát hozni. Mikor a férfi férfi a nő meg nő. Nem engedtem, az élet úgy megkeményített, hogy képtelen voltam átváltozni. Inkább pusztuljon minden, amit eddig elértem. Menjen a pokolba mindenki, hagyjanak nekem már békét. Nem akarok már megint küzdeni, belefáradtam. Elfogyott az erőm. Békét szeretnék… csöndet… mélységes csöndet. Hallgatni akarok… hallani akarom a csend hangjait. Hallani akarom a fülemben Jorgos énekét… hol vagy mért engeded, hogy ez történjen velem.
Meddig kell ezt eltűrnöm, mikor lesz már vége.
De nem akar vége lenni, csak jön… csak jön és eltipor mindent ami az útjába kerül és Én mindig az útjában vagyok. Újra és újra.
|
Online látogatók:
Látogató: 56
Regisztrált: 2
Kereső robot: 17 
Összes: 75
Jelenlévők:
