Vegyétek, vigyétek! Eladó egy ország!
Nagy hatalmak döntötték el ezeréves sorsát.
Hiába a dicső múlt, hiába az akarat,
Családok közt emeltek, határkőből falakat.
Mint keselyű a döglött tetemen,
Sakálként gyűltek, pedig a holt eleven,
Csak tetszhalott, de ezer sebből vérzik.
Lesz még feltámadás? Tőle ezt nem kérdik.
Visznek mindent, kincset, erdőt, gépet,
S ha már épp ott van, hát elvisznek egy népet.
Nyegle uraknak hazudnak az emberek,
S hagyják rájuk, a légből kapott terveket.
Egy vonás, gyilkol a tinta egy hazug papíron,
Hogy száradt volna ki az írón,
Mely nemzetünkkel e gyalázatot elkövette,
Mi a dicső múltat, egy tollvonással tönkretette!
Tört volna a kéz, ki írt, és aláírt,
Akadt volna torkán a fasírt
Mikor mint ki dolgát jól végezte,
Vacsorához ült, büszkén elégedve!
Kísért a múlt, szőnyeg alá söpört,
Igaz szó, összetört, és meggyötört.
Az indulatok a felszín alatt,
Gyűlöletből építik, népek közt a falat.
Bennünk él a Trianon, de ne higgyük,
Hogy bűnös nemzet vagyunk… Kincsünk,
A nyelv, a tehetség, végtelen szorgalom,
Nem lehet rajtunk úrrá a szédült tilalom.
Bennünk él a Trianon, áldozatok lettünk,
Pedig nem az a bűn amit akkor elkövettünk.
A bűnös a világ, mely meghagyta a morzsát,
S tönkre tett egy ország többre tartott sorsát
Megjegyzés: Magyarország emlékére…