Fekszem a porban
Elhagyottan…
Sáros víz mossa arcom
Könnyektől zokog
Néma hangom…
Fekszem a porban
Elhagyottan…
Sáros víz mossa arcom
Könnyektől zokog
Néma hangom…
Homályon át látom arcod
Nyújtom kezem
De nem vagy ott…
Üresen markolom
A homokot
Szemembe tűz
Az égi fájdalom
Kiáltanék, Hozzád,
De béna a szám…
Hangom tovaszáll
Forró homokszemcsék
Arcomat belepték.
A múlt hangjai leperegtek
Mozaikképek átöleltek
Velem volt Alakod…
Mégsem voltál ott…
Úgy szúr Hiányod,
Mint véres penge,
Mely ereimet felmetszette
Vérem elfolyni engedte.
Vöröstől pirosló
Aranyszínű homok.
Árad, mint a folyó
Mi zabolátlan,
Önt el teret, házat.
Halálnóta…
Szívem ezt dúdolja:
Ta-dam, ta-dam…
Lassul a motor.
Az éltető szív már alig dobol.
A monitoron egyenes a görbe
A Test a lélektől
Elköszön örökre….
... Felébredek…
Hajam ragad
Kezeim ködfátyolon át
Forró Homokot kutatják…
A nap éget
Mindenen átragyog…
Tüze arcomon ropog.
Fáj az érzés
- A Valóság!
Kiszáradt torkom
Érted kiált…
Forró homokszemcsék
Nyelvem megégették.
Sós könnyeim
Megszűrik alakod
Felismerem hangod
A monitoron mozog már a görbe
Visszatér az élet
Élek?!… Élek!
Fogom kezed…
Könnyes ölelésed …
Szívem egyre dobol…
A Sötét ég letekint, átkarol….
Magasban könnyeznek kis csillagok
Megjegyzés:
2004 július 27.