Halkan suttog a nyári szellő,
Zölden lengedeznek a szép levelek,
Mellettem a szárazon egy sellő…
Halkan suttog a nyári szellő,
Zölden lengedeznek a szép levelek,
Mellettem a szárazon egy sellő,
Arcán csók hever, rengeteg,
Nézem a szemét, tengerzöld gyöngye
Az ezütszínű égboltnak,
Lefekszünk mindketten a földre,
S a fonódásból nincs már, mi szétbonthat.
Harcolunk a mosolyokért, csűrjük
Csavarjuk a csókos csatát,
Ha sokáig van felül egyik, nem tűrjük
Vereségünk kellemetlenül hat át,
S így versengünk a kéjes
Képzelt matrac bámulatos mezein,
S így szeretjük egymást a mézes
Erdei virágok kecses kezein.
Csak egy órácska volt ugyan,
De örökkön örökké tarthatott volna;
Ha megint arra visz veled utam,
Elmegyünk ismét abban a kicsinyke bokorba.