Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Úton

, 504 olvasás, Xiam , 1 hozzászólás

Néhány szóban

"…Szürkébe csontult, ritkás barna hajára fekete kendőt tesz, ne is lássa a gyerek arcát, akit az előbb véletlen megrémített.
Az élet fékez. Az idő megáll. A levegő bennreked, amint az idős hölgy kendője mögött egy könnycseppel a temető megállójánál kiszáll…"





Szürke szem, barna haj, konok homlok. Buszon ablak mellett ül, kitekint, önmagával szembenéz.
Vérerek jelennek meg a kikerekedett szürke szemen, torkát elszorítja a ráerőszakolt figyelem és gügyögés. Sírásban tőr ki. Apró kis kezeivel anyja szeretett melléhez bújik.
Lábát nyaka alá húzza, ahogy végre helyet kap, mert leszáll az a ronda öreg néni, aki ríkatja a csecsemőt. Lila foltját bámulja szürke, porral telített szemével, és csóválja a fejét, megint kikap, mert focizott.
Barna haját hosszú ujjaival szürke szemébe húzza, és fancsali vigyort vág, ahogy meghallja a gyereksírást. Eldönti, neki aztán soha nem kell egy "ilyen". Kell a rossebnek! Aztán hümmög, ettől nem kell tartani, soha nem lesz senkije… Hangosabbra veszi a zenét fülén.
Szürke tekintetét fel sem kapja, egyre bámulja hosszú ujján a gyűrűt. Pedig azt hitte, neki soha nem lesz senkije. Beletúr barna hajába, boldogság sóhaj hagyja el mellkasát, napba tekint.
Hosszú ujjaival magához szorítja gyermekét, dédelgeti, nyugtatja. Szürke szeme rosszalló pillantására sem méltatja az öreglányt, aki megijesztette méhe gyümölcsét. Régi jegygyűrűje kövén elcsúszik a napsugár, ez nyugtatja meg kislányát.
Leghátul észre sem vett egyenember ül. Könyvéből felnéz. Szeme elől elhúzza hosszú ujjaival a szemüveget, keresi a rémült gyereket. Az anyai ösztön akkor is munkál, ha a szürke tekintetet örökölt csemeték kirepülnek.
Odavánszorog az ajtóhoz, lenyomja hideg hosszú ujjaival a gombot. Leszállásra készül. Szürkébe csontult, ritkás barna hajára fekete kendőt tesz, ne is lássa a gyerek arcát, akit az előbb véletlen megrémített.
Az élet fékez. Az idő megáll. A levegő bennreked, amint az idős hölgy kendője mögött egy könnycseppel a temető megállójánál kiszáll.
Szürke szem, barna haj, konok homlok. Buszon ablak mellett ül, és kitekint, önmagával szembenéz, ahogy a tükörkép a halállal elsétál a hamvak felé.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Ez+az
· Írta: Xiam
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 203
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 227
Jelenlévők:
 · Pacsirta


Page generated in 0.3418 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz