Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ne szólj száj…

, 381 olvasás, Gaberman , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Sötét az éjszaka.
Sötétvörös karmaival még a naplemente
Fojtogatja a fuldokolva reménytelen torkomat.
Talán késő? A vér szaga
Lehúz, mélyen a föld alatt
Az én helyem,
Még maga
A Mosoly sem létezhet lantom húrjain
Többet, nem kiált a
Boldog madarak szép hada
Tollminták arany-ezüst hordáival.

Ne szólj száj…

Sötét az éjszaka.
Sötétvörös karmaival még a naplemente
Fojtogatja a fuldokolva reménytelen torkomat.
Rajtam röhög
A Halál is, mint ahogy a
Vérében vígan vergődő
Katona eltorzultan hörög,
S hogyha életem az ég,
Azon most kúsznak a súlyos
Felhők, s az Isten mérgében egyre csak dörög,
Perzseli a gyarló hangyák heverő hadát…

Ne szólj száj…

Sötét az éjszaka.
Sötétvörös karmaival még a naplemente
Fojtogatja a fuldokolva reménytelen torkomat.
Hogy jön-e hajnal a tájra, azt még nem tudom.
Csak imádkozom a Mindenhatóhoz,
Hogy a pöffeszkedő hazát ne
Söpörje el, mert unom
A népírtást, unom a gyilkolást, a győlölet
Szemtelen magvainak fekete terméseit -
Egymásra szegeződik a két szurony,
És döfnek.

Ne szólj száj… de ha mégis:

"Ha nem találjuk meg a közös hangot,
Elvesznek féltve őrzött dalaink."

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Gaberman
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 323
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 346
Jelenlévők:
 · Berpalota


Page generated in 0.2406 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz