Sötét az éjszaka.
Sötétvörös karmaival még a naplemente
Fojtogatja a fuldokolva reménytelen torkomat.
Talán késő? A vér szaga
Lehúz, mélyen a föld alatt
Az én helyem,
Még maga
A Mosoly sem létezhet lantom húrjain
Többet, nem kiált a
Boldog madarak szép hada
Tollminták arany-ezüst hordáival.
Ne szólj száj…
Sötét az éjszaka.
Sötétvörös karmaival még a naplemente
Fojtogatja a fuldokolva reménytelen torkomat.
Rajtam röhög
A Halál is, mint ahogy a
Vérében vígan vergődő
Katona eltorzultan hörög,
S hogyha életem az ég,
Azon most kúsznak a súlyos
Felhők, s az Isten mérgében egyre csak dörög,
Perzseli a gyarló hangyák heverő hadát…
Ne szólj száj…
Sötét az éjszaka.
Sötétvörös karmaival még a naplemente
Fojtogatja a fuldokolva reménytelen torkomat.
Hogy jön-e hajnal a tájra, azt még nem tudom.
Csak imádkozom a Mindenhatóhoz,
Hogy a pöffeszkedő hazát ne
Söpörje el, mert unom
A népírtást, unom a gyilkolást, a győlölet
Szemtelen magvainak fekete terméseit -
Egymásra szegeződik a két szurony,
És döfnek.
Ne szólj száj… de ha mégis:
"Ha nem találjuk meg a közös hangot,
Elvesznek féltve őrzött dalaink."