Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sodrásban

, 322 olvasás, koma , 8 hozzászólás

Elmélkedés

moha között
könnycseppek száradnak
a magány nekidől
a vakolatlan házaknak

búzaszemekben évezredek óta
alszik a remény
hányszor hisszük azt,
hogy segít egy-egy költemény

mégis fák kérgébe faragott
szivek hírdetik csupán
marad valami
a szerelem után

alvadt alkonyok
ájult éjszakák
rongyossá szeretett
sötét, fülledt szobák

bágyadt nappalok
égő reggelek
szétzilált, összegyürt,
elhamvadt szeretet

asztalokon folyik szét
a papírszagú lét
csak végzések örzik
az összetartozás emlékét

mély és nehéz
a kimondott igazság
kerülget és sandán figyel
a vigyori valóság

zúgó patak sodorja
így a falevelet
mint parti köveket
hagyom el az éveket

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: koma
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 96
Regisztrált: 0
Kereső robot: 18
Összes: 114

Page generated in 0.0799 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz