Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tizennyolc

, 302 olvasás, harki , 0 hozzászólás

Megemlékezés

Az évek, a tizedek jöttek, mentek,
Az évszázadok előre elfordultak.
Rohanok a világnak a korommal,
Hogy papírt lobogtatok a sorommal.

Ma hasadtkor úgy ébredtem fel,
Hogy tegnap előtt nem aludtam el.
Amit nem értek azt nem ellenzem,
Gondokat és az eszményt megértem.

Az én kívánságom nem teljesülhet,
Mert álmodtam egy világot,
Aminek könnyebb az ajtaját kinyitni,
Mint azon páros lábbal belépni.

Liftezek kis szobám ágyában,
Felhők felett, föld alatt lelkem egyben,
Néha leszakadt egy nagyobb darab,
Hogy halljam, hogy a kopogás hangosabb.

Jártam világos fekete erdőben,
Ahol nem mentem be a sűrűbe.
Ahol láttam egy varázslatos virágot,
Amit rajtam kívül senki sem lát.

Az évek, a tizedek jönnek, mennek,
Rétek, mezők virágba borulnak.
S én rohanok üres tollammal,
Amikor írok minden alkalommal.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: harki
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 303
Regisztrált: 1
Kereső robot: 20
Összes: 324
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.2237 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz