Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szoknyában a lány

, 578 olvasás, zero , 4 hozzászólás

Szerelem

Mélázó kezed a kezembe veszem
S a finom bőröd a testemhez ér.
Lépteid halkan, koppannak a földön,
Míg mi megyünk egyre az úton,
Addig a lelkünk csak áll, és összefonva él.

Jó volna ismét érezni a gyönyörű tested,
S úgy megfürödnék a lelkedben már.
Átölelném a derekadat újra és újra,
De mégsem teszek semmit,
Hiszen a szenvedély velünk együtt áll.

Mellettünk hűsen terül el egy erdő,
Benne az őz, s a kismadár kitudja hány.
Ők is összebújnak ezen az estén
Féltve, óvva a másikat nagy szeretettel,
Mint én, és a szoknyában a lány.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: zero
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 215
Regisztrált: 2
Kereső robot: 27
Összes: 244
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1557 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz