Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Kísértetház - forgatókönyv 122/37-43. jelenet

, 285 olvasás, Adelheidis , 0 hozzászólás

Misztikum

37. jelenet
(Az előkertben)
Max, Marci, Bernát


Marci: Hány óra van?
Bernát: (az órájára néz) Pár perc múlva éjfél.
Marci: Na végre.
Max: Örülhetsz. Nemsokára megtudjuk, mi folyik ott hátul.
Marci: Már emészt a kíváncsiság. De mindegy! Már csak pár perc, és kiderül a turpisság! Vajon mi lehet ott? Jaj, miért nincs már éjfél? Már úgy mennék!
Bernát: Mégis mi történt veled? Még sohasem hajtott ilyen kíváncsiság.
Marci: Fogalmam sincs, annyi biztos, hogy már nem bírok tovább várni. Meg kell tudnom, mi történik ott. (szaladni kezd a kert felé)
Max: Marci!
Bernát: Hagyd! Már csak egy perc van éjfélig. Hadd menjen, ha annyira akar!
Max: Még sohasem láttam ilyennek. Vagy most először érdekli valami az életben, vagy pedig nagyon jól tettette eddig az unalmát, de még sohassem tapasztaltam ilyen mértékű kíváncsiságot nála. Fura.
Bernát: Szerintem is, de hát mit csináljunk?
Max: Szerintem csak egyet tehetünk. Gyerünk!
Bernát: De hát, én…
Max: Semmi de! Ha mindenki tudhatja, te sem maradhatsz ki! (Bernát vállat ránt, majd elindulnak)


38. jelenet
(Hátsó kert)
Az összes szereplő

(Ditti és Kata a ház mellé kuporodva ülnek, sírást színlelnek, Bea az egyik virágágyásnál toporog, Tamara pedig idegesen jár-kel. Marci jön.)
Marci: Hát itt meg mi történt? (rátekintenek, de nem szólnak hozzá, mintha ott sem lenne) Hé, szóljatok már valamit! Mi történt itt? (válasz jön, de nem neki, Tamara beszél magában)
Tamara: Miért csináltuk? Istenem, miért csináltuk? Nem kellett volna! Ezt nem. Mi lesz most? Jaj, mi lesz most?
Marci: Tessék? Miről beszélsz te?
Ditti: Kár volt belekezdenünk! Most mit tegyünk?
Kata: Nem tehetünk semmit. El kell fogadnunk a valóságot. Talán nem lesz semmi baj.
Bea: ÉS ha mégis? Mi lesz, ha betartja az ígéretét, és megöl minket? Mi lesz akkor? (csend)
Marci: Mi folyik itt? Ki akar megölni benneteket? Egy szót sem értek! Mégis mi történt veletek? (csend)
Bea: Hidd el, Marci, jobb, hogy nem tudod. És ha adhatok egy jó tanácsot, inkább ne is akard megtudni!
Marci: Mi az, hogy ne akarjam megtudni? A húgom vagy, könyörgöm! Ti pedig a barátaim! Még szép, hogy tudni akarom, mi történt veletek! Valaki megfenyegetett, vagy mi a csoda történt? Beszéljetek már! (egymásra néznek, nincs válasz, Max és Bernát jön)
Max: Mi ez a tömeg itt? Valami fontos dolgot kell megbeszélnünk, vagy miért van itt mindenki?
Marci: Nem tudom, mi történt itt, de valami olyasmi, ami teljesen kiakasztotta őket.
Bernát: Hogy érted ezt?
Marci: (suttogva) Magukban beszélnek, de olyan dolgokat, amiből semmit sem értek. Amikor kértem őket, mondják el, nem feleltek, csak egymásra néztek, és hallgattak.
Max: Valóban?
Marci: Igen. Egyedül Bea szólalt meg, de csak annyit mondott, hogy inkább ne akarjam megtudni, mert addig jó, amíg nem tudok semmit sem az egészről.
Bernát: Vajon mit csinálhattak?
Marci: NA éppen ez az! (a háttérből Kata kiált fel)
Kata: De én még nem akarok meghalni!
Tamara: Egyikünk sem akar. De mondd, mégis mit tegyünk? Nem látjuk, nem halljuk őt! Akkor végez velünk, amikor csak akar! (Kata elsírja magát)
Kata: Miért kellett belefognunk ebbe az őrültségbe? Semmit nem értünk el vele, csak azt, hogy ez az őrült az életünket akarja!
Tamara: Igen, ezt már tudtuk! Inkább azt kellene kitalálnunk, hogy mit csináljunk ezután! Mert ha hiszitek, ha nem, én nem szeretnék a következő trófeája lenni ennek a gyilkosnak!
Bernát: (suttogva, hogy senki se hallja) Jaj, ne! (felrémlenek benne Bea szavai: "Azt állítja, hogy ez a ház egy szellemtanya, és hogy a bandavezér eg gyilkos, aki ki tudja hány emberrel végzett…)
Ditti: Az biztos, hogy én nem igazán szeretnék itt maradni ezek után! Sőt, szerintem egyikőtök sem tudna nyugodtan aludni itt! Úgy gondolom, jobb lenne csomagolni, és elmenni innen, amíg nem késő.
Marci: Hogy mi? Elmenni? Hisz ma érkeztünk! Mégis mit csináltatok, ami így kikészített titeket? Még sohasem láttalak ilyen idegesnek és zaklatottnak egyikőtöket sem! Beszéljetek most már!
Bea: Tudni akarod, hogy mit csináltunk? Igen?!
Marci: Igen! Ha lennél szíves, és elmondanád…
Bea: Rendben, ha annyira tudni akarod, hát elmondom.
Tamara: Bea, ne! Mégis mit csinálsz? (Bea hátratekint, rákacsint, Tamara felfogja, hogy ez egy újabb csel) Ha elmondod nekik, ők is nyakik benne lesznek! És akkor, ők is veszélyben lesznek! (Bea a bátyját figyeli, úgy beszél)
Bea: Miért, szerinted így nincsenek veszélyben? Lehet, hogy nagyobb veszélyben vannak, mint mi. Mi van akkor, ha nem is velünk kezdi a sort, hanem velük, csak hogy még inkább szenvedhessünk?
Tamara: És mi van, ha nem? Mi történik, ha csak azért esnek áldozatul neki, mert elárultad, mit tettünk?
Bea: Ne oktass ki, hogy mit tegyek! (szembefordul vele, és jelez neki, hogy remek az alakítás) Mit gondolsz, ha nem beszélünk arról, ami itt történt, akkor majd minden helyrejön? Hát nem! Azt mondta, hogy el kell mennünk, különben végünk! És a fiúk addig úgy sem egyeznek bele a hazautazásba, amíg meg nem tudják, mi történt itt!
Tamara: De hát mindannyiunk élete tőle függ! Miért akarsz neki biztos célpontokat kínálni? Ha elmondod nekik, te sem vagy jobb, mint ő.
Bea: Teljesen mindegy, hogy én mit mondok, mert úgyis végez mindenkivel! Veled, velük, a fiúkkal, mindenkivel! És ez nemcsak az én hibám. Ez négyünk hibája. Magunk alatt vágtuk a fát, és tessék! A fa kidőlt. Már csak a gyökere maradt, ami egyetlen kiúthoz vezet az útvesztőből. El kell mennünk. De ehhez el kell mondanunk nekik, mi történt, különben nem értik meg.
Marci: Igen, Tamara, ne szólj bele! Hagyd kibontakoznia húgomat! Jó, Bea, mondd el végre, mit csináltatok!
Bea: Rendben. Nos…
Bernát: Várj, Bea! Ne modj neki semmit!
Marci: És mégis miért ne? (Bernát Beához lép és karon ragadja, mindenki értetlenül néz, Bernát elindul Beával a kertből, Marci utánuk kiált) Te tudod, hogy mi folyik itt? (Bernát visszanéz)
Bernát: Ha többet törődnél a húgoddal, már rég rájöttél volna, hogy mi ez az egész! (elmennek)
Marci: Ez meg mit akart jelenteni?


39. jelenet
(A nappali)
Bea, Bernát

(Bea és Bernát belépnek a házba, bemennek a nappaliba. Ekkor Bernát elengedi Beát, aki igencsak értetlen, és fél, hogy összedőlt a terv. Bernát szétnéz, nehogy valaki hallgatózzon. Amikor kész, közelebb lép Beához.)
Bernát: (suttogva) Megidéztétek a szellemet? (csend, Bea ijedt szemeket mereszt) Nem kell hazudnod. Abban a percben tudtam, hogy innen fúj a szél, amikor Tamara kimondta a gyilkos szót. Ennyi elég volt, és már tudtam.
Bea: Akkor mit akarsz, mit mondjak?
Bernát: A te szádból akarom hallani az igazat. Megidéztétek a szellemet?
Bea: Igen. Most örülsz?
Bernát: Nem, nem kifejezetten. Jobban örülnék, ha nem történt volna semmi. Mégis mit mondott nektek, ami így kikészített benneteket.
Bea: Bernát, ez nem ilyen egyszerű. Ez sokkal bonyolultabb dolog, mint te gondolnád.
Bernát: Mégis mi a bonyolult ebben? Csak mesélned kell!
Bea: Te úgy gondolod, hogy csak ennyi, de sokkal komplikáltabb ennél. Nem biztos, hogy értenéd.
Bernát: Ki tudja? Lehet, hogy mégis. Vagy más is áll amögött, ami miatt nem akarod elmondani nekem az igazat? Talán nem bízol bennem?
Bea: Nem, nem erről van szó! Olyan vagy mintha a testvérem lennél, hisz jobban megértem magam veled, mint a saját bátyámmal. De ez a dolog nemcsak a szellemidézésről szól.
Bernát: Hanem miről?
Bea: Nem mondhatom el!
Bernát: Miért nem?
Bea: Mert, mert…
Bernát: Igen?
Bea: Mert tovább adnád Marcinak és Maxnak.
Bernát: Miből gondolod?
Bea: Mert a délutáni affért is elmondtad nekik, azzal a fiúval. Hogy bízhatnék benned?
Bernát: Azt csak azért árultam el, mert Marcinak joga volt tudni arról, hogy valaki zaklatott. Hisz a testvéred! Az ilyesmit nem titkolhatod el előle.
Bea: Honnan tudhatnám, hogy most nem árulsz el?
Bernát: A szavam elég lesz?
Bea: De ha a szavad szeged, az én bizalmam örökre elveszted.
Bernát: Lakat lesz a számon. De most mondd! Mi történt? Mi az a bonyolult dolog, amit nem is biztos, hogy értenék?
Bea: Nos, az egész azzal kezdődött, hogy Marci és Max megijesztettek. Szörnyen dühös voltam, és bosszút akartam állni. Bevontam ebbe a többi lányt is, és beavattam őket a tervembe, miszerint írtam egy levelet Ditti nevében Marcinak, hogy éjfélkor jöjjenek a kertbe. Ez csak egy csali volt, de tudtam, ha Dittiről van szó, Marci rögtön ugrik. Nos, mi ott lettünk volna a kertben, és eljátszottuk volna a félőrültet, hogy minél jobban megijedjenek, még nálam is jobban.
Bernát: Ez idáig világos. De hogy jön ide az idézés?
Bea: A szeánsz több ok miatt volt szükséges. Az első és legfontosabb, hogy valami témának kellett lenni, amiről beszélni tudunk, természetesen magunkban. Aztán az idézéssel szerettük volna elérni azt az idegállapotot, amin már biztos, hogy működött volna a terv. Csak éppen történt valami olyasmi, amire nem számítottunk.
Bernát: Mégis micsoda?
Bea: Kiderült, hogy minden, amit az a fiú mesélt, igaz volt. Valóban egy gyilkos lakott a házban, de a halottakat nem a kertbe, hanem sehova sem temett el. De ez még nem minden! Megfenyegetett bennünket, hogyha nem megyünk el, meghalunk. Végez velünk! Érted?
Bernát: De hát bezártátok az idézést, vagy nem?
Bea: Persze, nem szakítottuk meg a kört addig, amíg nem végeztünk. De én azért aggódom egy kicsit. Mi van, ha mégis kapcsolatba léphetnek velünk, csak éppen erről eddig nem tudtunk?
Bernát: Az lehetetlen, te is tudod! Ne is aggódj emiatt! Ha rendesen levezettétek a szeánszot, akkor nem lehet baj.
Bea: Remélem.
Bernát: Jó. De mi a terved ezek után?
Bea: Na igen, a lányok is feltették ezt a kérdést. Folytatom a bosszúhadjáratot. Nem ússzák meg szárazon a dolgot. Teszünk róla, hogy féljenek. De ugye…
Bernát: Nem árulok el nekik semmit. Ha kérdeznek, majd kitalálok valamit. Nem árullak el benneteket.
Bea: Ajánlom is!
(Kimennek, a falon egy árnyék suhan el.)


40, jelenet
(A kert)
Az összes szereplő

(Mindenki az asztalnál ül, a lányok továbbra is színlelnek, Bea és Bernát jön. Bea leül a lányokhoz, Marci feláll.)
Marci: NA, mi folyik itt? Bernát, azt mondtad, hogy te tudod! Akkor tessék, most elárulhatod!
Bernát: Nem.
Marci: Tessék?!
Bernát: Nem árulhatom el.
Marci: Mégis miért nem?
Bernát: Mert fogalmam sincs mit csináltak. Csak azért mondtam, mert azt reméltem, így majd kideríthetem. De nem sikerült. Hallgat, és nem árul el semmit sem.
Max: Akárcsak a többiek. Mióta bementetek, mintha megnémultak volna. Nem szólnak, nem felelnek a kérdésre.
Marci: Vagy pedig csak egymáshoz beszélnek, de abból viszont nem értünk semmit.
Max: Őszintén megvallva nagyon aggasztó, amit csinálnak. Nem tudom, mit tehetnénk.
Bernát: Majd megtörnek. Amíg ők nem döntenek úgy, hogy elárulják, mit csináltak, addig nem tehetünk semmit.
Marci: De meddig kell várnunk? Meddig tűrjük tétlenül ezt az állapotot?
Bernát: Ameddig csak kell. Most nincs más megoldás, csak a türelem. (lányokra tekintenek, akik némán ülnek)


41. jelenet
(A kert)
A lányok, később a fiúk is

(A fiúk pár méterrel arrébb beszélgetnek, a lányok egyedül vannak.)
Bea: (suttogva) Nagyon ügyesek vagytok. Ilyen jó alakítást a legjobb színészek sem produkálnak.
Kata: Kár, hogy ilyen körülmények közt kell kamatoztatnunk a tehetségünket: egy bosszú eszközeként.
Tamara: De megérdemlik, amit kapnak. Meg kell leckéztetnünk őket, különben sohasem állnak le a szekálással.
Kata: Azt hittem neked csak Bernáttal van bajod.
Tamara: Tulajdonképpen vele sincs bajom. Az, hogy néha összeveszünk… még belefér.
Kata: Néha? Viccelsz? Percenként marjátok egymást!
Ditti: Ugyan hagyd már! A szerelem nem mindig virágban és versekben mutatkozik meg!
Tamara: Tessék? Úgy gondolod, hogy én… Bernátba… na nem! Ez még viccnek is rossz! Nem gondolhatod…
Bea: Elég legyen! Nincs vita! (csend lesz) Nos, a tervünk elérkezett az utolsó fázisba, amikor egy utolsó nagy fináléval elérjük azt, hogy rimánkodjanak azért, hogy elmondjuk nekik, mi történt.
Ditti: Hogy gondolod?
Bea: Még beszélünk egy ideig a szellemről, hadd filózzanak, aztán mind kétségbeejtő dolgokat mondjatok, míg végül könyörögnek nekünk. Bernát tudja az igazat, ő színlelni fog, de a két fiú őszinte lesz. Ha megtört a jég, jöhet a gép. Készítünk pár fotót róluk. Rendben? (bólintanak)
Tamara: (hangosan) Szerintem jobb lenne minél előbb elhúzni innen a csíkot. Nem szeretnék az áldozatául esni. (a fiúk odanéznek)
Ditti: Nem is rossz ötlet. Csomagoljunk, és tűnjünk innen! (felállnak, de Bea közbeszól)
Bea: Ugyan már! Ha elég elszánt, még a pokolba is követ! Én nem szeretnék ilyen szuvenirrel beállítani! (a két lány visszaül, a fiúk pár lépést közelebb jönnek)
Kata: De hát itt maradni sem lehet! Ha itt maradunk, biztos a halál! De ha elmegyünk…
Bea: Ha elmegyünk, új otthont talál, és tovább pusztít. És ezt odafönn nem fogják jó szemmel nézni. Miattam ne legyen senkinek sem semmi baja!
Kata: Nem igaz, hogy nem bújhatunk el előle! Ez képtelenség! (sírást színlel, Ditti megöleli)
Ditti: Nyugi, Kata, megoldódik minden!
Tamara: Nem! Nem oldódik meg semmi! Csak rosszabb lesz a helyzet!
Bea: Ne beszél így! NE fesd az ördögöt a falra!
Tamara: Én nem festem, mert már itt jár köztünk! Mert ez maga az ördög! (Marci közéjük lép)
Marci: Elég ebből! Fejezzétek be! Elegem volt ebből az össze-vissza beszédből, amiből egy szót sem értünk! Mondjátok el mi történt! Most azonnal! (csend) Halljátok? Beszéljetek! (csend) Rendben. Ha ez így folytatódik, akkor pakolunk, és megyünk haza! Ezt akarjátok?
Ditti: Ennél jobb ötleted nem is támadhatott volna! Már megyek is, és csomagolok. (feláll)
Kata: Igazad van. Megyek én is. Jobb minél előbb elmenni innen. (feláll)
Bea: Lehet, hogy követ, de az is lehet, hogy mégsem. Talán lehet esélyünk, ha elmegyünk, úgyhogy én is csatlakozom hozzátok. (feláll)
Tamara: Állj, lányok, ez így nem helyes!
Marci: Na végre, egy értelmes megszólalás.
Tamara: Nem éjszaka, hanem most rögtön el kell mennünk innen! Megyek is veletek pakolni! (feláll)
Marci: Tévedtem! (sóhajt)
(A lányok elindulnak, de Marci elébük ugrik)
Marci: Na álljon csak meg a menet! Ma érkeztünk erre a csodaszép helyre. Hetek óta erre a napra vártunk. És ti most itt akarjátok hagyni?
Bea: Te ajánlottad ezt a lehetőséget, és mi a jobbikat választjuk, mert nem akarunk meghalni!
Marci: De hát miért halnátok meg?
Bea: Mert ez a gyilkos végezne velünk!
Max: Mégis milyen gyilkos? Beszéljetek már végre tisztán! Miért nem akarjátok, hogy mi is megtudjunk mindent? Miért nem segíthetünk nektek?
Bea: Nem segíthettek. Nem tehettek semmit. Nekünk így is, úgy is végünk. (tovább indulnának, de Marci az útban áll)
Marci: Addig innen sehová sem mentek, amíg nem mondtok el mindent.
Bea: Nem!
Marci: De igen!
Bea: Azt mondtam nem!
Marci: De igen!
Bea: Megmondtam, hogy nem és kész! (elfordul, és Maxxal kerül szemtől szembe)
Max: (suttog) Mondd el! Mindenre kérlek, ami fontos neked, mondd el, mi történt! (Bea nem válaszol) Hát nem szólsz? Mit akarsz, hogy könyörögjek? (letérdel) Hát tessék, ha ezt akarod! Könyörgök, mondd el, mi történt! (Bea Marcira tekint)
Marci: Miért nézel rám? (Maxra tekint) Csak nem gondolod, hogy én is könyörögni fogok? (Bea összefonja a karját, és vár, Marci megtör) Legyen, ha ezen múlik! (letérdel) Könyörgök nektek, mondjátok el, mi történt!
(A lányok pár percig figyelik őket, majd egymásra tekintenek. Ekkor Bea elmosolyodik, bólint, mire Kata előkapja a fényképezőgépet, és lefotózza a két fiút. Ezután mindenkiből kitör a nevetés, csak a két fiú értetlen. Bea letérdel eléjük)
Bea: Gratulálok, srácok! Elnyertétek az év átverése díjat! (nevet, a két fiú értetlen)
Marci: Mégis mi folyik itt? (feláll)
Max: Még nem esett le? (feláll)
Marci: Kellett volna?
Max: Hát nem ártott volna már.
Marci: Na, ha te ennyire tudod, akkor elmondanád nekem?
Max: Szívesen. Át lettünk ejtve, méghozzá annak rendje és módja szerint. Nincs itt semmi baj! Csak éppen beleestünk egy tökéletesen kidolgozott csapdába. Ami ha jól sejtem, Beától származott. Így van? (Bea bólint)
Marci: Szóval végig csak színjáték volt? És mindannyian benne voltatok? Még Bernát is? Nahát, ez aztán… Éreztem. Tudtam, hogy terveztek valamit, egész este ezt hajtottam, de nem hittetek nekem. Na látjátok, beigazolódott… De hát, mégis miért?
Max: Mondd, ugye nem vagy ennyire hülye?
Marci: De, teljes mértékben!
Max: Istenkém, te szerinted mégis miért? Bosszút állt, bosszút!
Marci: Bosszút? (Bea bólint) Ez igen, hugicám! Büszke vagyok rád!
Bea: Pedig azt hittem, dühös leszel.
Marci: Áh, ugyan! Csak kicsit meglepődtem, ennyi. Végül is, megérdemeltük. Nem kellett volna azután a képtelen történet után rád ijesztenünk! De ha már erről van szó! Igazán megmutathadnád, hogy ki volt az, aki bemesélte neked ezt az egész mamlaszt! Elbeszélgetnék vele arról, hogy ne ijesztgesse a húgomat ilyen ostobaságokkal, mert nagyon megjárja! Igaz, Max?
Max: Azt meghiszem!
(Lányok egymásra néznek)
Bea: Az a helyzet, hogy az a fiú nem hazudott. Minden szava igaz volt.
Marci: Tudom, tudom, hogy te elhitted neki, de be kell látnod, hogy…
Bea: Igazat mondott! Hidd el, tökéletesen tudom, mit beszélek! Erik nem hazudott nekünk. Biztos forrásból tudom, hogy nem.
Marci: Biztos forrásból? Hogy érted ezt?
(Bea és Bernát egymásra néz, ezt Marci és Max is észreveszi)
Marci: Ti eltitkoltok valamit előlünk. Na, mondjátok csak, mi az a biztos forrás!
Bea: Nos… (Bernátra néz, nem szól, de mikor Max féltékenyen rájuk tekint, Bernát gyorsan bólint) Megidéztük a ház szellemét, és olyan dolgokat tudtunk meg, amik pontosan megegyeznek azzal, amit Erik mondott.
Marci: Hogy mi? Szeánszot tartottatok nélkülünk? De hisz ezt mindig együtt csináljuk! Ennyire azért nem lehetett nagy a bosszúvágyad!
Bernát: Elég Marci! Fejezd be! Most már megtörtént, hiába hisztizel, ezen már nem lehet változtatni. (Marci pukkad)
Max: Na és mit mondott nektek?
Bea: Ugyanazokat, amiket Erik nekünk. Gyilkos volt, összesen tizenöt embert ölt meg, de azt nem mondta meg, hová temette őket.
Marci: Az idézést azért bezártátok, ugye?
Bea: Amatőrnek nézel? Hát persze, hogy bezártuk.
Max: És hol a tábla?
Bea: A kertben hagytam, elrejtettem a virágok közt. Azt terveztem, hogy éjjel jövök le érte. Az ugyanis nem volt benne a tervben, hogy ti mindenről értesülni fogtok. De ha már erről van szó, azt hiszem el is megyek érte, nehogy idekinn maradjon, és valami kóbor szellem megiddézze önmagát.
Marci: Ilyennel még csak ne is viccelj! Még az hiányozna! De tudod mit? Nem is engedlek el egyedül!
Bea: Ugyan! Mi történhetne velem a kertben?
Marci: A kert sötét, és félelmetes éjszaka. Nem érdekel a véleményed, akkor sem mehetsz egyedül! Max menj vele!
Bea: Minek nézed, a csicskádnak?
Marci: Nem, dehogy! (Maxhoz) NA indulj, kísérd el a húgomat!
Bea: De Marci! Maradj csak Max, nem félek egyedül!
Max: Neked és nekem sem lesz semmi bajom attól, ha veled megyek. Na gyerünk, hozzuk azt a táblát! Ne vesztegessünk több időt! (elindulnak a kertbe)
(Bernát közelebb hajol Marcihoz)
Bernát: (suttogva) Mi a terved?
Marci: (szintén suttog) Szerinted?
Bernát: Tényleg össze akarod hozni őket?
Marci: Igen, méghozzá az alatt az idő alatt, amíg itt vagyunk.
(Ditti, Kata és Tamara egy külön klikkben beszélgetnek)
Ditti: Szerintem Marcinak komolyabb tervei vannak Beával és Maxxal.
Tamara: Szerintem is. Méghozzá elég egyértelmű tervei.
Kata: Tényleg össze akarná hozni őket? Hisz emlékeztek micsoda harcot vívott Frederik ellen is. Úgy gyűlölte azt a fiút, mint senki mást.
Tamara: Jaj, Kata! NE legyél már ennyire buta! Úgy teszel, mintha te nem is hallgatóztál volna velünk! Marci megmondta, miért utálta Frederiket, és aztán hozzátette, hogy Maxnak viszont segíteni fog, hisz rendes, meg aztán barátok is… stb. Rémlik már?
Kata: Undok!
Ditti: Elég! Egyébként, szerintem segítenünk kéne Marcinak. Most az egyszer végre nem a húga ellen, hanem érte cselekszik. Hisz Beának sem közömbös Max, ezt beismerhetjük. (bólogatás)
Tamara: Szerintem viszont nem kellene.
Kata: Mégis miért?
Tamara: Marci már annyit bántotta szegény Beát! Most itt az ideje, hogy jóvátegye. Küzdjön csak egyedül! Ha elég kitartó, a húga és Max szerelmespár lesz, és akkor elkönyvelhet magának egy jó pontot. Ha viszont kudarcot vall, akkor besegíthetünk, mert bevallom, szívesen látnám Beát és Maxot egy párként. Jó lesz így?
Ditti: Nekem megfelel. Így legalább Marci is törheti magát egy kicsit, de ha szükség lesz ránk, segítünk.
Tamara: Úgy van!
Kata: (hangosan, hogy a fiúk is hallják) Én kezdek fáradni. Nem megyünk be?
Bernát: Már aludni akarsz?
Kata: Nem kötelező aludni, még tévézhetünk, de menjünk be, mert idekinn már amúgy is hűvös van, és a szúnyog is sok!
Marci: Legyen, ahogy akarod! Majd reggel elpakolunk.
Tamara: Ez jó ötlet. Na, mit fogunk nézni? (elindulnak)
Bernát: A "Sikoly3" megfelel?
Kata: Ezt ugye most nem gondoljátok komolyan?
Bernát: Most miért ne? Egy hűvös éjszakán, mikor a ház szelleme minden ajtón bekopogtat…
Tamara: NE légy már ennyire gonosz!
Bernát: Én gonosz? (bemennek a házba)
(Odakinn az asztalokon egy mozgó árnyék fut végig, a füvön lábnyomok jelennek meg: letaposott fű)


42. jelenet
(Hátsó kert)
Max, Bea

(A virágok közti utakon Bea bolyon, Max követi őt.)
Max: Mégis merre rejteddel el a táblát?
Bea: Nem sokára ott leszünk.
Max: Kicsit félelmetes ez a kert. Úgy érzem magam, mintha egy labirintusban lennék.
Bea: Csak nem félsz?
Max: Nem, dehogy! De nem szégyellem bevallani, inkább lennék a házban, mint ebben a kísérteties kertben.
Bea: Nem vagy egy romantikus alkat, hallod-e?
Max: Miért mondod ezt?
Bea: Hát, csak azért, mert ha ennyire félsz a sötétben, akkor a leendő barátnődnek nehéz dolga lesz, ha ki akar csalni a holdvilágos éjszakába andalogni.
Max: Tessék? Gyávának nézel?
Bea: Miért vagy ilyen meglepett? Hisz te láttad be, hogy félsz idekinn!
Max: Én nem félek!
Bea: Igazán?
Max: Igen!
Bea: Akkor bizonyítsd be!
Max: Mégis hogyan?
Bea: Úgy, hogy te most itt maradsz, én pedig tovább megyek a tábláért. Ha nem félsz, megvársz.
Max: Rendben van! (megáll, Bea tovább megy, miközben halkan nevet; pár perc múlva lefordul egy következő kanyarban, sétál még pár métert, majd benéz egy rózsabokor alá, és a mosoly rögtön lehervad az arcáról. Ijedten keresgélni kezd.)
Bea: Nem! Uramisten, nem! Hova lett? (visszaszalad Maxhoz, aki mit sem sejtvén büszkén néz rá)
Max: NA, ki a gyáva?
Bea: Jézusom!
Max: Mi törént? Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott!
Bea: Nagy baj van, Max! Nagyon nagy baj!
Max: Mégis micsoda? Beszélj, rajta!
Bea: A tábla… eltűnt!
Max: Hogy mi?
Bea: Az alá a bokor alá tettem, de most nincs ott!
Max: Biztos vagy benne? Nem lehetséges, hogy eltévesztetted a sort, és valahová máshová rejtetted?
Bea: Nem, nem, nem! Biztos, hogy ott volt, és most eltűnt!
Max: Talán a többiek vitték el.
Bea: Nem, akkor szóltak volna. Meg amúgy is meg volt beszélve, hogy én hozom el. Ők nem vitték el innen, az biztos.
Max: De hát akkor ki lehetett?
Bea: Fogalmam sincs, de nagyon rossz előérzetem van. (elindul, Max követi; ahogy eltűnnek, újabb nyomok jelennek meg a porban, a táblához tartozó mutató pedig a földre pottyan)


43. jelenet
(A Tv-szoba)
Minden szereplő

(Mindenki a Tv előtt ül, kivéve Maxot és Beát, a Sikoly3-at nézik)
Tamara: Nem tudnánk valami lazábbat nézni? Mondjuk "A csendőr nyugdíjban"? Azt mindenki szereti!
Bernát: A "Sikoly"-t is!
Tamara: De nem ilyenkor!
Bernát: Milyenkor?
Tamara: Amikor épp egy gyilkos szellemét idéztük meg!
Bernát: Ugyan már, máskor is idéztünk már!
Tamara: De nem gyilkost!
Marci: Csend legyen már! Menjetek ki a konyhába veszekedni, ha nem bírjátok alapállásba helyezni a szátok, de itt a szobában csend legyen! Épp most tartunk a kedvenc részemnél! Nem szalasztom el miattatok! (Tamara duzzogva hátradől, Bernát tovább nézi a Tv-t, de a következő pillanatban belép Bea és Max)
Bea: Nagy baj van, srácok! (az asztalhoz lép, felkapja a távirányítót, és lecsukja a Tv-t)
Marci: Hé, miért csuktad le? Ez a legjobb rész!
Kata: Mi történt? Nagyon izgatottnak tűnsz!
Bea: A tábla… elrejtettem az egyik rózsabokor alá, és…
Ditti: És?
Bea: És most nincs ott! Háromszor megnéztem, de eltűnt! Értitek? Valaki elvitte! (pillanatnyi csend)
Marci: Ha, ha, ha, nagyon jó vicc! Abbahagyhatod Bea, mára már elég volt a tréfákból. Megkaptuk a magunkét, és tanultunk belőle. És ha most kérhetlek, csukd vissza a Tv-t, most jön a legjobb rész. (Bea nem mozdul, Marci a távirányítóért nyúl, de Bea gyorsan elveszi előle)
Bea: Ez nem vicc, Marci! A tábla eltűnt, sehol sem találom.
Kata: De hát ez lehetetlen!
Ditti: Biztos, hogy alaposan megnézted?
Bea: Igen, ennél alaposabban már nem lehetett volna.
Marci: (most már elkomolyodva) Biztos, hogy azon a helyen nézted, ahová tetted?
Bea: Hülyének nézel? Hát persze, hogy ott!
Tamara: De lehet, hogy mégsem. Sötét van már, lehet, hogy eltévesztetted a sort.
Kata: Igen, ezt én is valószínűnek tartom.
Bea: Nem lehet! Biztos, hogy odaraktam!
Marci: Tudod mit? Reggel majd odamegyünk, és megnézzük. Ha nincs ott, majd kitaláljuk, hova lehetett. De addig is nyugodj meg! Attól, hogy idegeskedsz, még nem kerül elő a tábla. (Bea bólint)
Bernát: Rendben, ezt holnap elintézzük. De javaslom, menjünk aludni, mert nekem mindjárt leragadnak a szemeim, olyan fáradt vagyok. (Mindenki bólint, a lányok elmennek, közben Beát nyugtatják. Bernát és Marci is menne, de Max megállítja őket)
Max: Várjatok! (a két fiú visszafordul)
Marci: Mi történt?
Max: Volna egy aprócska kérésem.
Bernát: Ki vele!
Max: Segítenétek megfogalmazni a levelet? Nem vagyok túl jó fogalmazó! Fogalmam sincs, mit kellene írnom!
Bernát: (nevet) Te? Nem tudod, hogy mit írj?
Max: Mi olyan vicces ezen? (mérges)
Bernát: Csak az, hogy te ezidáig mindig olyan könnyedén hálóztál be minden lányt! (vékony hangon a következőt, utánozva a lányokat) "Mert te vagy a világ legjobb pasija!" (ismét nevet, normál hangra vált) Most meg nem tudod, hogy mit írj Beának?
Marci: Néha komolyan úgy gondolom, Bernát, hogy te beteg vagy! Agyilag! Az én húgom nem akárki! Nem adja könnyen magát! (Maxhoz) A levélíráshoz mi sem sokat konyítunk, de összehozhatunk valamit. Viszont az alap levelet neked kell megfogalmazni, mi csak javíthatunk rajta! Elvégre a te érzéseidet mi nem tudjuk leírni. Ugye világos?
Max: Tökéletesen. (Bernátra pillant, aki az óta elkomolyodott)
Bernát: Oké, oké, benne vagyok.
Marci: Rendben. Akkor most gyerünk fel, öltözzünk át, és színleljünk alvást. Aztán fél óra múlva mindenki legyen kinn a folyosón.
Max: Félóra múlva.
Marci: Igen. A lányok nagyon fáradtak, gyorsan el fognak aludni. Fél óra múlva már csak a szuszogásukat lehet majd hallani. Akkor jön el a mi időnk. Gyorsan megírjuk a levelet, becsúsztatjuk Bea ajtaja alatt, aztán megyünk aludni. Világos a terv? (bólintanak) Rendben. Akkor indulás! (kimennek, villanyt oltanak, a sötétben sátáni suttogás hallatszik, a kamera előtt egy árny suhan el)


Megjegyzés: Folytatása következik… Érkezik az V. rész!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Regény
· Írta: Adelheidis
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 205
Regisztrált: 2
Kereső robot: 30
Összes: 237
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.143 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz